Sem túl sokat, sem túl keveset

Vadonatúj tőkealap indult pár hete: a Széchenyi Tőkebefektetési Alap az eddig nagyon elhanyagolt 100-500 ezer eurós befektetési kategóriára lő. Ám nem a technológiai, vagy kutatás-fejlesztés intenzív területekre, hanem olyan termelő-szolgáltató kis-közepes cégekre fókuszál, ahol a jelentős piacbővülés és munkahelyteremtés gátja a tőkehiány.

Kétféle vállalkozáshoz lehet viszonylag könnyen csendestársat, illetve kockázati tőkét találni mifelénk.

Ad 1.:Az abszolút kezdő céghez 10-15 millió forintot csak-csak előteremt egy rokon, vagy becsenget egy ismerős ismerőse, a startup világban csak „táskás bácsiként”, hivatalosan pedig üzleti angyalként aposztrofált befektető.

Ad.2.: Viszonylag könnyű több százmillió forintot felhajtani egy olyan sikersztorihoz, amely már bizonyított: érdemi bevétele és elhivatott vezetése van, és valódi nyereség is reálisan beígérhető.

No de mi lesz a családi, ismerősi körből összeszedett pár tízmillió forinttal már megsegített, de még nemhogy a világsikertől, de az érdemi (értsd legalább százmillió forintos) bevételtől és a sokmilliós nyereségtől nagyon messze álló, mégis értéket, munkahelyeket teremtő cégekkel. Legtöbbjük ott áll megfürödve: az angyali segítség és a családi kassza már kifújt, a nagynéni-nagybácsi bankszámlája kiürült, s ha még sikerülne is negyedmilliárd forintot felhajtani, lehetetlenség lenne értelmesen elkölteni a magyar rögvalóság keretei közt úgy, hogy a pénz ki is termelje az árát. Mondjuk 5 év elteltével félmilliárdot érjen a ma befektetett negyedmilliárd.

A „kockatőke” világban sokak által ismert alapprobléma adott. Ki az, aki 30-50 vagy 100 milliót ad ahhoz, hogy a kábé negyedmilliárdos kockatőkés minimumot be tudja egyszer vonni a cég, vagy egyáltalán megkapaszkodjon az amúgy is tőkehiányos, válság tizedelte iparágakban. A high tech indulókat a pár hete startolt, Straub-Simó-Kákosy trió vezette Day One Capital tőkealap szolgálhatja ki, akik kitűnően észrevették a hosszú ideje tátongó piaci rést.

De mi lesz azokkal a családi cégekből kinőtt, döntően gyártásból-termelésből táplálkozó, pár százmilliós bevételű kis-középcéges sikerekkel, amelyeknek szárnyát szegték a finanszírozási viharok, vagy a válság nyomán drámaian változó devizaárfolyamok. (Frankhiteles vállalkozók és magánzók, kéretik manapság nem ránézni a forint-frank árfolyamra.) Ilyen helyzetben a bankok is inkább az óriásvállalati ügyfeleket vagy a lakosságot hitelezik, ha egyáltalán… A kis-közepes családi cégeket inkább elkerülik, vagy nekik jó ideje nincsen már el nem zálogosított ingatlanjuk.

KIK ŐK, HOVÁ SZÁLLNAK BE?

Itt lép be a képbe a szokásosnál ezúttal jóval innovatívabb megközelítést alkalmazó állami szereplő. Az új kezdeményezést úgy hívják: Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA). A 100 százalékig Európai Uniós forrásból dolgozó SZTA ötletgazdája, az alapkezelő igazgatóságának elnöke, Csuhaj V. Imre, kérdésünkre válaszolva elmondta: nem a Jeremie alapok konkurense az új konstrukció, hiszen azok a technológiai szektort bőségesen kiszolgálják. Az SZTA – sok egyéb közt – olyan szektorokat céloz meg, mint a gépipar, a műanyagipar, a nyomdaipar, a divatipar vagy a fa- és bútoripar. A turizmus fejlesztése nem elsődleges cél, legfeljebb egy-egy attrakció jellegű idegenforgalmi befektetés jöhet szóba. A befektetési politika preferenciái: a munkahelyteremtés, a beszállítóvá válás segítése, illetve a piacszerzés. Igaz ez a szolgáltató szektorban is elképzelhető; annak idején, jó másfél évtizeddel korábban a Lipóti Pékséget is kvázi-tőke, EU- mikrohitel segítette elindulásakor. Mindenféle kereskedelmi jellegű tevékenység vagy kereskedelmi célú ingatlanfejlesztés támogatása kizárt, hiszen az uniós pénzek általában nem költhetők erre.

VESZTESÉGES CÉG IS PRÓBÁLKOZHAT?

A szigorúan vett munkahelyteremtési cél miatt viszont kiesik a technológia-orientált induló cégek túlnyomó többsége. A megcélzott 100-500 ezer eurós befektetéseknek ugyanis az a feltétele, hogy a rendkívül kedvező hozammal kihelyezett tőkeinjekció legalább 25 munkahely megőrzésében, megteremtésében legyen segítségül. Csuhaj V. Imre elmondása szerint ezt a létszámot a befektetési célvállalathoz szorosan kapcsolódó alvállalkozókkal együtt kell érteni, illetve azt is lehet vállalni, hogy a vállalkozás két éven belül éri el azt a bizonyos 25 fős határt.

A Széchenyi Tőkebefektetési Alap mögött a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség állnak, a program pedig az Új Széchenyi Tervhez kapcsolódik, így egy-egy befektetés minősítése annak nemzetgazdasági hasznosságára is kiterjed, miközben a tőkejuttatási forma miatt a pénzügyi követelmények egészen mások, mint egy banki hitelbírálatnál. Magyarán mérleg szerint veszteséges, és gyenge pénzügyi helyzetben lévő vállalkozások is finanszírozhatók – ez az állapot a kisvállalkozások körében az elmúlt két évben amúgy sem volt ritka –, ha éppen egy efféle tőkejuttatásból megvalósuló termékfejlesztés, más beruházás vagy létszámfejlesztéshúzhatja ki a kátyúból az adott céget. A lényeg: a pozitív piaci jövőkép, a megalapozható fejlődési pálya léte.

KIVEL TÁRSULNAK? MIT VÁRNAK EL?

Az említett 100-500 ezer eurónyi tőkejuttatást jellemzően 3-5, de legfeljebb 7 évre adja az SZTA tulajdonrészért cserébe. “A Széchenyi Tőkealap nem megmentési alap, nem reorganizációra és nem is hitel helyett ad pénzt, hanem a növekedés megalapozásához. Mi a tőkénkkel visszavezetjük a céget a bővíthető piaci finanszírozás területére.” – húzza alá Csuhaj V. Imre. E tőkejuttatás ugyanakkor kombinálható más hasonló finanszírozással is, például más tőkealapokkal, uniós pályázatokkal (önerőként is), vagy akár üzleti angyalok mellé is beszállhat tőkéstársként az SZTA. Mivel közforrásról van szó, az alapnak nem a profit az egyetlen célja, így a tőke ára baráti: az uniós referencia kamatlábhoz (jelenleg 5,61 százalék) igazodik, azt kb. 4-6 százalékkal haladja meg. Azaz éves szinten, a tőkére vetítve 12-13 százalék körüli hozammal is beérheti az SZTA.

Széchenyi Tőkealap-kezelő

2015 végéig legalább 120-150 kisvállalatnak szeretnének tőkét juttatni. Igaz ezt hét magyar régióra egyenlően elosztva kell megtenni. Ebben az alapkezelő segítségére lesznek a regionális fejlesztési ügynökségek, tanácsadók, profi pályázatíró cégek is, ahová hasonló projektekkel kapcsolatos megkeresések futhatnak be.

HOGYAN DÖNTENEK?

A bejelentkezést követő szigorú előminősítés után kétkörös befektetési vizsgálat valósul meg. A jelöltek közül a befektetési politikához illeszkedő cégeket részletes elemzésnek vetik alá, ami a pénzügyi szempontok mellett a menedzsment, a piacok, a cég kapcsolatrendszere a technológia és a befektetés majdani értékesítési lehetőségének jellemzőit is megvizsgálja. Ha ezek alapján is befektetésre alkalmasnak tűnik a projekt, akkor hét fős befektetői bizottság elé kerül az anyag, akik közül 4 piaci, 3 állami szakember. Amennyiben ők támogatják az elképzeléseket, akkor következik a jogi, pénzügyi és a speciális ágazati szakértői audit. A végső döntést az igazgatóság hozza meg, de verdiktje a hét fős bizottságnak üzleti paramétereket tekintve nem mondhat ellent. E részletes szabályok, illetve a döntések nyilvánossága biztosítja az átláthatóságot, az állami pénzek szabályszerű kezelését – húzza alá Csuhaj V. Imre.

One thought on “Sem túl sokat, sem túl keveset

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .