Vérzik-e? Vérzik bizony

Egy jó szakértő elemzése és véleménye az új NFÜ-s (=Gazella) inkubátor-pályázatról.

Bundik Csabának, az CETA Consulting vezetőjének írását közöljük.

Végre megjelent az évek óta hiányolt inkubátorok kialakítását támogató pályázat. Később jött, mint kellett volna, de legalább van. Van okunk az örömre? Nem sok.

Az inkubátor definíció szerint egy olyan védett közeg, ahol az induló vállalkozás megkapja azt a szolgáltatáscsomagot (fizikai szolgáltatások: iroda, labor … és üzletfejlesztési szolgáltatások: IP tanácsadás, üzleti terv írás, befektető keresés, nemzetközi üzletfejlesztés stb.) amivel felvértezve megerősödik, majd néhány év elteltével immáron megállva a saját lábán sokkal nagyobb eséllyel éli túl az üzleti élet viharait.

Miért kell sok jó inkubátor? Mert ha jól működik, akkor az mindenkinek jó. Munkahelyeket teremt, növeli az állam adóbevételeit, sikeres (tisztességgel meggazdagodott) vállalkozókat nevel, revitalizálja a gazdaságot azzal, hogy a kétkezi munka helyett nagy hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások előállítását segíti, de jó még az inkubációs szakértőnek is, de még a médiának is.

Ilyen inkubátorok létrehozását és működtetését célozza a pályázat. A szándék remek, a kivitelezés kevésbé.

Hogyan működik egy inkubátor? Először is projektet gyűjt, majd értékeli ezeket, kiválasztja a legígéretesebbeket, a legjobbakkal szerződik és együtt kel, együtt fekszik az inkubált cégekkel évekig.

Hogyan keres pénzt az inkubátor? A kiadott irodahelyiségre bérleti díjat szed, az üzletfejlesztési szolgáltatásokért menedzsment díjat kap, ezek hivatottak fedezni az inkubátor költségeit, a nyereséget meg a cégben megszerzett részesedés (equity pozíció) után generál. Ha a projekt sikeres. Mert az inkubátornak is pont azért van portfóliója, mint a kockázati-tőke alapnak.  Vannak projektek és cégek, amik bedőlnek a legjobb szűrés, legjobb felkészítés ellenére is.  Nem feltétlen azért, mert valaki hibázott, hanem mert mondjuk hirtelen megváltozik az üzleti környezet.

Mennyire reális az ma Magyarországon, hogy egy inkubátor ezzel az üzleti modellel működni tud? Ki tudja fizetni a start-up a bérleti és menezsmentdíjakat? Aligha.  Majd a Jeremie 1-2-3 alapjai? Szintén kevéssé életszerű.

Láthatóan számit is erre a pályázat kiírója, hiszen van olyan keret, ami az inkubáció folyamatát támogatja. Ezzel csak az a baj, hogy megint pályázatot írni fognak megtanulni a cégek (illetve az annyiszor elszidott pályázatírók lépnek be a történetbe) ahelyett, hogy nemzetközi szintű, fenntartható versenyelőnyükre épülő üzletfejlesztést tanulnának.

De máris egy érdekes mondat, már a pályázati kiírás legelején: „A technológiai inkubátor

másodlagos befektetési lehetőséggel csak egy vállalkozás inkubálásának első lezárt éve

után élhet,…”

Azt tetszik ezzel mondani, hogy az inkubátornak nem lesz egy 8-10 elemű portfóliója? Akkor az NFÜ-nek lesz egy inkubátor-portfóliója ami meg fog bukni. Egyrészt a kis portfólióelemszám miatt, másrészt azért mert tessék megmutatni, hogy hol vannak azok a szakemberek, akik értenek az üzleti inkubációhoz? Vagy úgy fognak korai fázisú technológiákat értékelni, mint ahogyan az első EU-s pénzből létrehozott VC-k (kockázati tőkések, a szerk.) bizonyos szakemberei tették, akik banki szakemberként kiválóan tudnak cash-flow-t elemezni, de induló vállalkozást csak könyvben láttak? Vagy ki fog elvinni egy-egy élettudományi projektet egy nemzetközi elevator pitch versenyre? Nem baj az, ha kevés ilyen kapacitás van, (azért szerencsére akad) csak akkor azt elő kell készíteni, mert ez tipikusan az a szakma, amit csak csinálva lehet tanulni. Vagy ez lenne az a szakasz, amikor kitermeljük a projektek hátán a szakértőket is? Ennek is van értelme, csak akkor tudassuk az érintettekkel, hogy ők a nyulak a kísérletben. De tulajdonképp inkubátor-portfólió sem lesz, mert a kiírás szerint 3-4 inkubátor fog létrejönni, és lesz 20 inkubált projekt összesen.

Van egyébként olyan sikeres inkubációs módszertan, ami kifejezetten a magyar körülményekre lett adaptálva. A Jeremie 1 befektetések egy jelentős része ennek a programnak az eredménye. Ennek a programnak a tapasztalatait fel lehetett volna használni a pályázati keretek kialakításánál.

A jelen helyzet tehát az, hogy a szétaprózott pénzek felett nem feltétlen az üzleti logika dönt, hanem a pályázóképesség, és az inkubátorokra vagy az inkubáltakra olyan adminisztrációs terhelés rakódik, ami pont a core business-től veszi el a fókuszt. Ha egy start-up nem fókuszál, akkor megint csak vert helyzetből indul.

Sokkal több értelme lett volna az egész keretet odaadni 3-4 inkubátornak egyetlen pályázati körben. Megfelelő szakmai programmal, szakértőkkel saját maga döntse el, hogy milyen portfóliót épít ki, hogyan menedzseli és finanszírozza a kezdetektől az exitig. Ezzel el lehetett volna érni, hogy valóban csak és kizárólag piaci szempontok, az inkubátor üzleti érdekei érvényesüljenek, és ne az egyes projektek „pályázóképessége”, vagy a pályázatírók kapcsolatrendszere döntsön.

2 thoughts on “Vérzik-e? Vérzik bizony

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..