HYD-bírság: Mit ér a tudomány, ha nem áltudomány?

Január 12-én futótűzként égette be magát a hír szinte valamennyi hírportál oldalára: a Gazdasági Versenyhivatal 30 millió forint bírságot szabott ki a HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft.-re.

A cég a GVH határozata kapcsán megjelent hírek és az arra történő reagálások miatt szükségesnek tartja a közvélemény és a sajtó további tájékoztatását, hangsúlyozva, hogy több mint 20 éve egy súlyos népegészségügyi probléma megoldásán dolgozik. Magyarország évente kb. 160 milliárd forintot költ daganatos betegek kezelésére, mégis elveszítünk 33 000 embert minden évben.

Tudomány vagy áltudomány?

A tudományban nem lehet hazudni, eredményt meghamisítani, illetve nagyon hamar lelepleződik az, aki valótlant állít. Egy új tudományos eredmény elfogadásának alapfeltétele, hogy azt mások, független laboratóriumok is meg tudják ismételni, és azonos vagy hasonló eredményre, következtetésre jussanak. A HYD az elmúlt 22 évben kitartóan dolgozott. Ennek eredményeként 1993 óta több mint 20 tudományos közleménye jelent meg és további 40-50 független publikáció is igazolta a természetben jelen lévő deutérium kitüntetett szerepét az élettani folyamatokban, megerősítve a deutériummegvonás daganatellenes hatását.

A HYD Kft. erőfeszítéseit és eredményeit a témát ismerő szakértők, tudósok is visszaigazolták és ezzel választ adtak a húsz éve megnyilvánuló szkepticizmusra, melynek döntő szerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában. A cég az elmúlt napok eseményei ismeretében azt a kérdést teszi fel, hogy bizonyos személyek és intézmények miért és milyen bizonyítékok alapján nyilvánították áltudománynak a deutériummegvonás napjainkra nemzetközivé szélesedett kutatását, a természetesnél alacsonyabb deutériumtartalmú vízzel végzett kísérleteket, és milyen tudományos érvekkel cáfolták a deutériummegvonás daganatellenes hatását? Kik és milyen alapon kérdőjelezik meg egy MTA ösztöndíjasaként 32 évesen kandidátusi fokozatot szerzett kutató tudományos munkájának eredményeit? Ennyit ér valójában az MTA tudományos fokozata? Bárki, tetszés szerint megbélyegezhető? Mekkora veszélyt jelent a társadalomra az, amikor nem szakmai alapon, hanem emberi gyarlóságból, feltételezések alapján, a tények, eredmények alapos ismerete nélkül támadnak, tesznek tönkre, vetnek vissza évtizedekre egy ígéretes daganatellenes gyógyszerfejlesztést?

A HYD Kft. fennállása során mindig betartotta a tudományos kutatás szabályait és nemzetközi szintre emelte a deutériummegvonással kapcsolatos kutatását. A GVH, határozatával mégis megtiltja, korlátozni kívánja, hogy a cég vezető kutatója nyilatkozzon az eredményekről. A Versenyhivatal a HYD mindenfajta kommunikációját kereskedelmi kommunikációnak tekinti, holott az elsődlegesen a tudományos munkára, a gyógyszerfejlesztésre, másodlagosan a közvélemény tájékoztatására irányul a deutériummegvonással kapcsolatos tudományos kutatásokról, eredményekről.

A HYD Kft. tiszta lelkiismerettel áll a közvélemény előtt. Munkája, eredményei hozzásegíthetnék az országot, a társadalmat ennek a valós és súlyos népegészségügyi problémának a jobb megoldásához. A társaság bízik abban, hogy céljait elérve nemzetközi elismerést szerez a magyar rákkutatásnak, és hozzájárul a daganatos halálozás jelentős csökkentéséhez.

Kapcsolódó posztok:

8 thoughts on “HYD-bírság: Mit ér a tudomány, ha nem áltudomány?

  • 2015. január 30. péntek at 12:41
    Permalink

    Nyugalmazott egyetemi tanár vagyok, a fizikai kémia professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A tudományos fokozatomat csak azért bocsátom előre, mert a cikkben erősen hivatkoznak egy olyan kutató tudományos álláspontjára, aki fokozatot kapott az MTA-tól. Biológiai, élettani kérdésekben nem vagyok kompetens. Mégis bátorkodom újra megszólalni ennek a csökkentett deutérium-tartalmú víznek a kérdésében. Nem azt vitatom, hogy a deutérium megvonásának (deutérium-mentes, vagy deutériumban lényegesen elszegényített környezetnek) van, vagy nincs hatása a sejtek osztódására. Az én ellenvetésem csupán annyi, hogy az emberi szervezetben nem hozható létre a deutériumban lényegesen elszegényített környezet azáltal, hogy megitatunk a pácienssel naponta egy-két deci olyan vizet, amiből a deutérium egy részét előzetesen eltávolítottuk. Ezért a csökkentett deutériumtartalmú ital biztosan nem fejt ki rákellenes hatást az emberi szervezetben. Tehát igaza van a GVH-nak, amikor bünteti azt a szervezetet, céget, amelyik rákgyógyszerként hirdeti, és kereskedelmi forgalomba hozza ezt az italt.

    Miért nem csökkenthető az élő szervezet deutériumtartalma? Azért nem, mert az élő szervezet folyamatos anyagcserét folytat a környezettel (lélegzik, táplálkozik), aminek következtében a hidrogén-deutérium természetes izotóparány rövid úton visszaáll a környezetre jellemző értékre. Ne feledjük, hogy a H-D izotóparány nem csak a vízben, hanem minden szerves anyagban (szénhidrát, fehérje, vitamin, stb.) jellemző. Ennek következtében bármilyen kezeléssel csak rövid ideig és nagyon kismértékben lehet eltéríteni a szervezetben az izotóparányt a természetestől.

    Még egy érdekességet említenék meg: A H-D izotóparány a Föld különböző régióiban kismértékben eltérő. Más a trópuson és más a mérsékelt égövön. Valószínűleg hatékonyabb deutérium-megvonás érhető el az esetben, ha a páciens elutazik valamelyik trópusi országba.

    Reply
  • 2015. február 3. kedd at 22:07
    Permalink

    Tisztelt Professzor Úr!
    Igyekszem magam távol tartani a blog bejegyzések olvasásától, de ebbe véletlenül bele botlottam és úgy gondolom ha egy professzor veszi a fáradtságot, hogy állást foglaljon ebben a kérdésben, akkor én is szánok időt egy rövid válaszra.
    Ha a tisztelt olvasó meg szeretné fogadni a professzor úr tanácsát az utazással kapcsolatban, akkor ne a trópusok irányába menjen, mert ott a legmagasabb a Földön a deutérium koncentrációja, hanem a pólusok felé utazzon, vagy menjen fel egy nagyon magas hegyre.
    A hozzászólásnak nem ez a legkritikusabb pontja annak ellenére, hogy az ellenkezője igaz. A legnagyobb probléma, hogy a mérési eredmények másodlagossá válnak egy szubjektív megállapítással szemben. Nincs jelentősége annak a ténynek, hogy egy klinikai vizsgálatban (etikai jóváhagyással) 30 ember fogyasztja a napi 1,5 liter 104 ppm-es csökkentett deutréiumtartalmú vizet 90 napon keresztül és megmérve valamennyi beteg vérének a D-koncentrációját a kísérlet elején és végén azt tapasztaljuk, hogy minden egyénben jelentősen csökkent a D-koncentráció.
    Kijelenti, hogy a csökkentett deutériumtartalmú víz biztosan nem fejt ki rákellenes hatást, pedig a világban megjelent közel 100 tudományos közlemény ezt erősíti meg, állatgyógyászatban 16 éve gyógyszerként használják, onkológusok látják a saját betegeiken a készítmény hatékonyságát, az eredményeinkkel a világ legrangosabb tudományos konferenciáján tudunk megjelenni.
    Az ételek deutérium tartalma annyira eltérő, hogy a mitokondriumokban a lipidek oxidációjakor eleve csökkentett deutériumtartalmú víz keletkezik. A lipidekben a D-koncentráció a felszíni vizek 145-150 ppm-jével szemben csak 118 ppm. Az ezzel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy az oliva olaj kettős kötése mellett a D-koncentráció csak 108 ppm. Ezzel szemben a szénhidrátokban 150 ppm a D-koncentrációja.
    Az emberi szervezetben pont azért hozható létre alacsonyabb deutérium koncentráció, mert senki sem gondolja, ha télen kinyitja az ablakot a hideg nem jön be a lakásba. Ha ez így lenne akkor nem léteznének a termodinamika fő tételei. Az, hogy mennyire csökkentjük le egy emberben a D-koncentrációját csak annak a függvénye, milyen D-koncentrációjú vizet fogyaszt, milyen napi mennyiségben, milyen sokáig fogyasztja, milyen testsúlya van az illetőnek, mennyit és milyen jellegű ételt eszik. Tehát pont azért csökken, amiért a Professzor Úr azt állítja, hogy nem változik.

    Szomorú tény, hogy ez a blogbejegyzés megszületett.

    Tisztelettel

    Somlyai Gábor

    Reply
  • 2015. február 4. szerda at 23:45
    Permalink

    Ahhoz képest, hogy itt két szakember álláspontját olvassuk, elég lehangoló, hogy mindkettőben erős csúsztatást találunk.

    Rábai úr a véleményét arra a feltételezésre alapozza, hogy a páciensekkel csupán “egy-két deci” deutériumszegény vizetitatnak meg naponta.
    Ha ez valóban így volna, akkor Rábai úrnak tökéletesen igaza volna abban, hogy a napi több liternyi vízfelvétel deutériumtartalmában ez csak elenyésző mértékű változást jelentene.
    Csakhogy Somlyai úr válaszából kiderül, hogy a páciensekkel napi 1,5 liter deutériumszegény vizet itatnak meg. Vagyis Rábai úr egész okfejtése és végkövetkeztetése megalapozatlan.

    Sajnos, a HYD képviseletében megszólaló Somlyai úr is erősen csúsztat, amikor konkrét statisztikai adatok nélkül hivatkozik a deutériummegvonás “tapasztalattal igazolt” daganatellenes hatására.
    És ezzel – nyilván szándéka ellenére – jól rávilágít arra, hogy a Versenyhivatal miért vert 30milliós büntetést a HYD Kft-re.

    A Versenyhivatal azért büntetett, mert a termék reklámja félrevezető.
    Ha a HYD a hirdetéseiben számszerűen idézte volna a tapasztalt daganatellenes hatás mértékét, akkor a Versenyhivatal nem állíthatta volna azt, hogy a HYD félrevezeti a vásárlókat.

    De íme, még a HYD védelmében felszólaló Solymosi úr sem a konkrét számokkal érvel, hanem csupán a daganatellenes hatás “bizonyítottságát” emlegeti.
    Pedig ha ezek a számok lehengerlőek volnának, akkor Somlyai úr biztos hogy a számokkal kezdte volna.
    Nyilvánvaló, hogy a statisztikák annyira lehangolóak, hogy még a szer hatásosságában mélyen hívő Somlyai úr is jobbnak látta elhallgatni őket.

    Én csak földhözragadt mérnök vagyok, aki se élettanhoz, se vegyészethez nem ért.

    Azt viszont tapasztalatból tudom, hogy ha valaki konkrét számok helyett csak megfoghatatlan és számonkérhetetlen általánosságokat pufogtat, az biztos hogy nem jár egyenes úton, hanem át akar verni másokat.
    És erről bárki meggyőződhet, ha egy márkás termék adatlapját összehasonlítja egy távol-keleti bóvli adatlapjával.

    Sohasem azzal a néhány jellemzővel van a baj, amit elmond.
    Hanem azzal a rengeteg más jellemzővel van a baj, amit elhallgat.

    Például lehet, hogy a deutériummegvonásos kezelésnél az összes tudományos vizsgálat egybehangzóan 10%-os csökkenést mutat ki a daganatos megbetegedések arányában.

    Ez dícséretes és reprodukálható hatás.
    A GVH ezt biztos nem vonná kétségbe.

    A GVH csupán azt vonná kétségbe, hogy egy ilyen kis arányú javulás esetén valakinek joga legyen “hatásos rákellenes gyógyszerről” beszélni.
    És teljesen igaza van.

    Kedves Somlyai úr, tessék konkrét számadatokat közölni a szer hatásosságát illetően, és akkor senki sem fogja Önöket a fogyasztók félrevezetésével vádolni.

    A konkrét eredmények mindenkit meggyőznek, még akkor is, ha nincs rá tudományos elmélet.
    A konkrét eredmények nélkül viszont még a tudományos elmélet is csupán szélhámosság.

    – – – – –

    Volt egyszer egy Géza bácsi, aki komoly szervi megbetegedéseket gyógyított – pusztán tornával.

    Mindenkinek testreszabott tornagyakorlatokat talált ki, amit aztán az illető – mint valami gyógyszert – használhatott. És az emberek ettől nemcsak meggyógyultak, hanem MEGTANULTÁK, HOGYAN GYÓGYÍTSÁK MAGUKAT.

    Annyi embert gyógyított meg (elsősorban művészeket, tanárokat), hogy a 80-ik születésnapjára a hálás páciensek a Zeneakadémián külön ünnepélyt rendeztek neki, és zenét komponáltak a köszöntésére.

    Nem az volt a lényeg, hogy hány tudományos cikket publikált (egyébként elég sokat publikált).

    Hanem az, hogy az emberek TÉNYLEG MEGGYÓGYULTAK.

    És mégcsak hirdetnie sem kellett, mert a hálás páciensek úton-útfélen híresztelték, hogy mit tud az öreg.

    Na hát EZ a különbség aközött, amikor valamiről csak mondják hogy hat, és aközött, amikor valami valóban hatásos.

    Ha a deutériummegvonás valóban olyan hatásos volna, akkor a GVH-nak esze ágába sem jutott volna bírságot kivetni rá.

    Reply
  • 2015. február 5. csütörtök at 13:12
    Permalink

    Engedje meg, hogy két területen korrigáljam kritikai megjegyzéseit.
    1. Több mint 20 éve csak konkrét számokról beszélünk a deutériummegvonás kapcsán, melyek tudományos publikációk formájában lettek közölve. Ezek a cikkek a HYD Kft honlapján megtalálhatók vagy a Research Gate-en a nevem alatt olvashatók. Ezen túl az elmúlt években mintegy 60 konferencián mutattam be az eredményeinket, ami csak úgy lehetséges, hogy előzetesen szakmabeli emberek értékelték a beadott tudományos eredményeket. Ha utánanéznek a publikált eredményeknek, akkor a következő eredményeket lehet olvasni: – A kettős vak klinikai vizsgálat során a 22 csökkentett deutériumtartalmú vizet fogyasztó beteg közül ketten hunytak el egy éven belül, a 22 placebo csoportba tartozó betegek közül 9-en (p=0,029). – A kezelt csoportban 160 köncentiméterrel csökkent a prosztata térfogat, a placebo csoportban 53 köbcentiméterrel (p=0.0019). – Az egy éven belül csontáttétes betegeknél a várható élettartam 3-szorosa volt a Dd-vizet fogyasztóknak.- A tüdőrákos betegeknél nők esetében 7-szereztük a medián túlélést, férfiaknál 3-szoroztuk. – Az AACR konferencián 39 hónapos medián túlélésről számoltunk be, miközben az amerikai előadók 6 hónapról.
    Mint látja a gond nem az eredmények hiánya, hanem az, hogy mint Ön is megalapozatlanul állít valamit, aminek semmilyen valóságtartalma sincs.
    A GVH-val kapcsolatban csak szeretném felhívni a figyelmét, hogy soha nem vizsgálta, nem is érdekelte milyen tudományos eredmények támasztják alá a D-megvonás daganatellenes hatását. A GVH a HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft kommunikációját büntette, amin azt kell érteni, ha mi beszámoltunk arról, hogy meghívtak előadást tartani a Stockholmi Karolinska Intézetbe, akkor az a betegek félrevezetése a GVH értelmezésében.
    Végül még egy megjegyzés: Ez a vita ezen a szinten nem létezne, ha magukat kutatónak gondoló emberek betartanák a tudomány szabályait. Az egyik szabály azt mondja ki, hogy tényeken, adatokon, megfigyeléseken, kísérleteken, azok értékelésén lehet vitatkozni, de a mért eredményeket nem cáfolja az a tény, hogy valaki “fejben” eldönti szerinte ez nem lehetséges. Amit ma egy egyetemen tanító professzor ezen a területen megengedhet magának Magyarországon azt egyetlen más ország egyeteme sem tolerálná.
    SG.

    Reply
  • 2015. február 10. kedd at 23:21
    Permalink

    Kedves Gábor,

    én nem állítok semmit a HYD termékeinek hatásoságáról.

    Itt csak a HYD állított valamit, amit a GVH a vevők félreveztéseként értékelt, és büntetett.

    De – ismét hangsúlyozva, hogy én nem értek ehhez a területhez – annyi azért nekem is lejön, hogy egy 22/22 mintás statisztika nemhogy egy gyógyszer hatásosságának megállapításához, hanem még egy kutatási beszámolóhoz is kevés.

    Ilyen kis mintaszámú statisztikáknál pedig a betegek közötti különbségek miatt az eredmények szórása olyan nagy, hogy a kimutatott gyógyulási arány gyakorlatilag reprodukálhatatlan.

    Még egy izzólámpa várható élettartamát is legalább száz minta alapján szokás vizsgálni, pedig azokat automatákon gyártják tök egyformára.

    Akkor hogy a fenébe lehetne az egymástól rendkívüli módon különböző emberek esetében egy 22 fős populációt komolyan venni?

    Ha csak tét nélküli kutatgatásról van szó, akkor az ember elnézi azt, hogy a kutató spórolásból néhány tucat minta alapján von le következtetést.

    Egy gyógyszer hatásosságának megítéléséhez azonban ennél nagyságrendekkel több mintára van szükség.

    – – – – –

    Csak egy példa:

    Nemrég olvastam a sajtóban egy kutatási beszámolót, ami a GMO gabona termesztéséhez használt gyomirtó rákokozó hatását igyekezett néhány tucatnyi mintán bizonyítani.

    A cikk azzal kezdődött, hogy a kutató leszögezte, hogy a szakirodalom szerint ilyen kis populációra vonatkozó statisztika alapján nem lehet megbízható eredményeket produkálni.

    És ez a közölt statisztikákból feketén-fehéren ki is derült, mivel még a maximális gondossággal egyformára válogatott kísérleti egerek élettartama is olyan mértékben szórt, hogy előfordult, hogy a nagyobb gyomirtóadaggal kezelt egerek éltek tovább.

    Pedig a kísérleti egerek közül sokkal könnyebb egyformákat kiválogatni, mint a rákbeteg emberekből.

    Kedves Somlyai úr,

    árulja már el, hogy Ön szerint az ilyen hatásossági statisztikáknál mi a szakma által elfogadott legkisebb mérvadó populáció?

    100?

    1000?

    Mert hogy nem 22, az hótziher.

    A 22/22 fős statisztikát lehet ígéretes kutatási eredményként előadni Stockholmban, de nem lehet egy rákellenes szer hatásosságának bizonyítékaként hirdetni Magyarországon.

    Reply
  • 2015. február 13. péntek at 00:50
    Permalink

    Tisztelt Rumata Úr!

    Milyen különösen működik az emberi agy. Ha valamit nagyon nem akar beengedni, akkor erőlködhet az ember akkor sem fog sikerülni.
    Korábbi hozzászólását bátorkodtam lereagálni, két kérdésre próbáltam választ adni.
    Az első arra vonatkozott, hogy az Ön állítása szerint a GVH azért büntetett meg minket mert nem tudtuk igazolni a készítményünk daganatellenes hatását. Válaszomban jeleztem, hogy a GVH nem vizsgálta a készítmény daganatellenes hatását, pusztán a kommunikációnkat. A forgalomban lévő termékeknek nem tulajdonítottunk daganatellenes hatást, mi a GVH-val 2011-ben történt egyeztetés szerint csak az eljárás daganatellenes hatásáról, a kísérletes eredményekről beszéltünk. Azok az állítások helytállóak, tehát soha nem vezettünk félre senkit, még akkor sem ha Ön ezt ismét kihangsúlyozza.
    A másik kiemelt kérdés volt az Ön korábbi hozzászólásában, hogy “konkrét statisztikai adatokat” hiányolt.
    Jeleztem, hogy a http://www.hyd.hu honlapon vagy a ResearchGate-en minden adat, publikáció megtalálható és ezek közül néhányat megemlítettem. Nem egyetlen adatot, a fázis 2 klinikai vizsgálat adatait említettem meg, hanem még néhányat mellé tettem. Milyen érdekes, hogy ezek mind elsikkadnak és csak a 22-22 beteggel kapcsolatos vizsgálaton kéri számon, hogy ez nem elég a “gyógyszer hatásosságának a megállapításhoz”. Nem emlékszem, hogy bárhol is erre a 44 emberre hivatkozva állítottam volna ilyet, Ön mégis ezt állítja.
    A valóság az, hogy a Journal of Cancer Therapy-ban a már említett 44 beteg mellett további 91 prosztata daganatos beteg adatait dolgoztuk fel. A Journal of Cancer Research and Therapy-ban 232 emlő tumoros beteg adatit találja meg. A Nutrition and Cancer-ben 129 tüdő rákos beteg adatait elemeztük. Minden esetben többszöröztük adott betegcsoport várható medián túlélését, ahogy azt korábban is jeleztem. Ezen eredményeink mögött van számos in vitro vizsgálati eredmény, állat modell kísérleti eredmények, genetikai vizsgálati eredmények, biokémiai vizsgálati eredmények, Ez tette lehetővé, hogy Stockholmba ne 3 dia felhasználásával tartsak előadást. Higgye el, hogy volt mit bemutatnom.

    Miközben próbálja magát úgy beállítani mint a témához nem értő, azért én úgy gondolom Ön nagyon is jártas ezen a területen. Ezért fontosnak tartom, hogy kitérjek a felvetett statisztikai kérdésekre. A biológiai rendszerekben úgy gondoljuk, hogy ha a p kisebb mint 0,05, akkor szignifikáns különbségről beszélünk. Ezért is tettem be egy pár “p” értéket a korábbi bejegyzésben. Azonban a szignifikancia kérdése ezen a területen sokkal komplexebb.
    Én is mondok egy példát.
    A világ egyik vezető gyógyszergyára egy kísérleti gyógyszerrel lefolytatott egy klinikai vizsgálatot. Nagyon nagyszámú beteget vontak be, minden szempontból betartották a protokoll előírásait, a gond csak az volt, hogy a klinikai vizsgálat statisztikailag nem igazolta a készítmény hatásosságát. Voltak betegek, akik reagáltak, de azok aránya nem volt elég nagy ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy a készítmény hatásos. Itt az Ön eszmefuttatása szerint a készítményt ki is lehetett volna dobni a szemétbe. De nem ez történt. Mikor elkezdték vizsgálni a jól reagáló betegek genetikai hátterét, akkor kiderült hogy egy dologban közös változás mutatható ki mindegyiknél. Ennek a ténynek ismeretében már csak olyan betegeket bevonva, akiknél jelen volt ez az eltérés, akkor az esetek 100%-ánál már jól reagált a készítmény. Ma a tüdőrákos betegek 10%-át ezért jól tudják kezelni.

    A daganatos gyógyszerfejlesztés részben az olyan gondolkodás miatt tart ott ahol tart, amit Ön is próbál sulykolni hozzászólásában. Egy ember genetikai programja 3,2 milliárd betűből áll. Mikor megnézték egy adott tüdőrákos beteg daganatos sejtjeinek és egészséges sejtjeinek bázissorrendjét, közel 30,000 eltérést találtak a daganatos sejtben az egészségeshez képest. Hogy képzeljük mi azt magunkról, hogy homogén betegcsoportokat vagyunk képesek képezni? Ha egy gyógyszer jelöltre csak a betegek 5%-a reagál, akkor az a gyógyszer jelölt azoknál az adott genetikai hibák miatt hatásos. Ez önmagában szembe megy mindenféle statisztikai megfontolással.
    Talán tanulságos elolvasni a The Wall Street Journal február 3-ai számában a cikket. A címe: What failed, the new cancer treatment or regulators?
    Igaz, hogy milliók halnak meg minden évben daganatos betegségben, igaz hogy idén is 400 klinikai vizsgálatban tesztelnek daganatellenes gyógyszereket, ahogy tavaly is, igaz, hogy a klinikai vizsgálatok 90%-a megbukik, igaz, hogy a költségek lassan finanszírozhatatlanok, igaz, hogy igazán semmi érdemi áttörés nem volt, igaz, hogy a WHO szerint további 50%-kal fog nőni a daganatos halálozás, de ezzel mind nem kell törődni.
    Ön csak munkálkodjon továbbra is azon, hogy bebizonyítsa a deutérium megvonásra épülő gyógyszerfejlesztés megalapozatlan. Nem tudom, hogy ez kinek és miért jó, de már több mint 20 éve együtt élek ezzel a jelenséggel, így nem meglepő számomra.
    Ha megengedi ezzel részemről lezárom a “beszélgetésünket”.
    Minden jót kívánok.

    Tisztelettel

    Somlyai Gábor

    Reply
  • 2015. február 13. péntek at 22:03
    Permalink

    Tisztelt Somlyai úr,

    köszönöm részletekbe menő választ, és további sok sikert kívánok Önöknek a deutériummegvonásos gyógyszerfejlesztésben.

    Reply
  • 2016. október 15. szombat at 15:50
    Permalink

    P.W. Atkins: Fizikai kémia III. Változás c. könyv* 872. oldalán, egy lábjegyzetben ez olvasható: … Eszerint a C-H kötés elhasadása hétszer gyorsabb a C-D kötésénél szoba-hőmérsékleten, ha minden egyéb feltétel azonos. A lényegi oka ennek a C-H kötés nagyobb zérusponti energiája.
    *Tankönyvkiadó, Bp. 1992.
    Amennyiben elfogadjuk a fenti megállapítást, akkor hektoliterszámra ihatjuk a deutériumban elszegényített vizet, hogy lényeges változás következzen be az emberi szervezetben, illetve sejtjeiben.
    Kérdezném: ténylegesen vizsgálták-e (a vér és vizelet stb. mellett a testben (sejtekben) bekövetkező deutérium csökkenést, párhuzamosan a szóban forgó víz fogyasztásával párhuzamosan?

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.