Egy szerencsevadász magyar kalandjai a Szilícium-völgyben (1. rész)

EGY ÉLETEM EGY HALÁLOM, SZERENCSÉMET KIPRÓBÁLOM – mondta az 50 éves budapesti startupper, aki nagyot nyelt és elhatározta, hogy megtakarított multis keresetéből felkeresi a helyet, ahol a világ informatikusai és befektetői összegyűlnek. Írta: dp (Danyi Pál)

Megvette hát a repjegyet, és gondolata máris szárnyalt: elvisszük a nagy ötletet bemutatni. Beneveztek hát egy San Franciscó-i startup versenyre, és csodák-csodája, bekerültek a tízes döntőbe…

Szerencsére hősünk nincs egyedül, mert vele tart félannyi (sem) korú lánya, akivel már egy éve csinálják családi összefogásban a palprices.com startup vállalkozásukat.

Egy intelligens utazási költségtervező oldalról van szó, ahol pontosan ki lehet számolni, hogy az utazási preferenciák alapján mennyibe is fog kerülni egy külföldi út teljes költsége, szőröstül, bőröstül. Például egy ilyen San Francisco-i utazás… Négy hét múlva meg az is kiderül, hogy mennyire mondott igazat az oldal. :)

A most kezdődő és 5 részből álló blogbejezgyés elsősorban azoknak a magyar startuppereknek nyújt segítséget, akik játszanak a gondolattal, hogy megmérettessék magukat nemzetközi mércével is.

Vagy szeretnének hasonló módon eltölteni egy kis időt a Szilícium Völgyben (továbbiakban: a Völgyben), de nem igazán tudják, miről is álmodoznak…

aranykapu-golden-gate

A kicsit mindig párás Aranykapu (fotó: dp)
Félelem #1: Idős vagyok

Az első komoly dilemma, hogy belevágjunk-e ebbe az egészbe, hiúsági: lelkileg és “fejben” is igencsak piszkált a kérdés, hogy “vajon nem vagyok-e túl öreg egy startup kultúrában? Főleg az oroszlán barlangjában?” Na, először ennek néztem utána kicsit jobban.
Ha beírja az ember a google-ba, hogy „average age of entrepreneurs”, az első találatok máris számos mítoszt cáfolnak meg. Ugyan a Facebook elindítója, Mark Zuckerberg csak húszéves volt az alapításkor, ez nem tipikus. Részletes kutatások szerint a nagy-növekedésű iparágakban a sikeres startup alapítók átlagéletkora 40 év. Sőt, sikeres startupot kétszer olyan eséllyel alapítanak 55 év felettiek, mint 20 és 34 közöttiek. Egy másik felmérés szerint kétszer annyi az 50 feletti sikeres startupperek száma, mint az 25 év alattiaké. Na ez megnyugtatott.Ha belegondolunk, persze van ebben ráció: 20 év munkatapasztalattal, világlátással, kapcsolatokkal az ember nem rohan kétszázzal a falnak. Ugyanakkor a fiatalok mellett szól a kreativitás, nincs visszatartó tekintélytiszteletük, és inkább az „ide nekem az oroszlánt is” mentalitással vágnak bele a dolgokba. Biztonság kedvéért persze ott van hősünk útitársa, aki azért ellensúlyozhatja az ősz halántékot, ha úgy adódik. De a legjobb, ha együtt vágnak neki, és kiegészítik egymást…

Félelem #2: Magyar vagyok

Magyar cég vagyunk, magyarnak születtünk. Törjük az angolt. Hát igen, ez „gond”. Na de lelkesítsen a Prezi példája… Való igaz, sokkal kevesebb az esélye annak, aki csak úgy beesik a Völgybe, minden kapcsolat, ismeret nélkül. De a helyzet egyre javul ezen a téren is. Egyre több magyar startupper, vállalkozás telepszik meg a környéken. A Prezi mellet a Ustream is itt nyitott irodát. Karafiáth Balázs által alapított Szilícium-völgyi Neumann Társaság épp a múlt hétvégén rendezte meg az első Hunnovator elnevezésű konferenciáját. (Sajnos épp lekéstünk róla, de majd bepótoljuk, legalábbis utólagos interjúkkal.) Aki olvasta Veiszer Alinda remek könyvét, a Bridge Generációt, tudja, hogy a Bridge Budapest ösztöndíjprogramja egyre több fiatalnak teszi lehetővé a megismerkedést a Völggyel: találkozhatnak sikeres vállalkozókkal, befektetőkkel, egy kicsit megismerhetik az ottani startup ökoszisztémát.
(Amikor 15 évvel ezelőtt az ezredfordulón San Franciscóban dolgoztam, emlékszem, hogy pontosan egy évig kellett várnom, hogy a belvárosban véletlenül magyar beszélgetést halljak. Akkor egy-két egyetemistát leszámítva nagyon kevés magyar élt a környéken, magyar cégek közül is csak a mai napig sikeres Graphisoft volt az itteni fehér holló, aki viszont azóta átköltözött Bostonba…)

Félelem 3: Túl drága lesz az út
Ja, ez valóban benne van a pakliban. De a szuper kis oldalunk, palprices.com, egész jól előrejelzi a külföldi turistautazások költségeit. (A félreértések elkerülése végett, ez most itt tényleg a reklám helye.) Noha nem egészen turistaút lesz, végezzünk egy kis kalkulációt: 21 nap San Franciscóban tényleg fapadosan, azaz hátizsákosan 1 millió 812 ezer magyar forint. Ooops. Hogyan lehetne csökkenteni? Pl. keressünk egy barátot, ismerőst, esetleg rég elfelejtett rokont, és kéredzkedjünk be. Máris másfél millió alatt. Ha nem nézzük meg a múzeumokat, csak távolról nézzük meg az Alcatrazt, kihagyjuk a helyi baseball meccset, akkor máris 1.416.000 Ft. Na jó, vidámparkba azért elmegyünk egyszer, a Great America-ba, tehát elhúzzuk az élvezet csúszkáját minimálisra. Autóbérlés alapáron 250 ezer, de talán tudunk spórolni egy kicsit, ha a legkisebb autót választjuk. (Sőt, több autóbérlőt végignézve, néhány héttel az indulás előtt már 150 ezerért találtunk egy szép kis Nissant.) Az éjszakai életet és az étkezéseket is minimálisra faragva, 1 millió alá csúszhatunk. A biztosítást viszont nehéz megúszni kettőnknek 30 ezer alatt. Ez már így elfogadható: tehát a repjegy kettőnknek kb. 450 ezer, és félmillió a kint lét. Ígérjük, hogy a költéseinket szigorúan vezetni fogjuk, és majd beszámolunk, hogy mennyire húzogattuk reálisan a csúszkákat… (lásd kép)

palprices1

 

Ennyi félelmet legyőzve előttünk az előkészület. Hogy pontosak legyünk, az út előtt kb. két hónappal kezdtük a felkészülést, ennyi kell is. Elég sok mindent végig kell zongoráznunk, ha eredményes utat szeretnénk magunknak. Az előkészület egy ilyen útra legalább háromrétű: egyrészt tervezzük meg a meetingeket, találkozókat, programokat még itthonról, készítsünk egy jó kis kommunikációs csomagot a bemutatkozáshoz, és persze jó előre, okosan kezdjük lefoglalni az utazási szolgáltatásokat.
Előkészület #1: Szakmai program

Először is célszerű tisztázni magunkban: miért is megyünk ki San Francisco-ba? Ok, lesz egy pitch versenyünk, de ezért érdemes? Nyilván nem. A végcél befektetőt találni. Persze ez nem úgy van, hogy a Golden Gate híd fizetőkapujánál osztogatom az autósoknak a szórólapomat, hátha akad egy befektető… (Persze nem is olyan rossz ötlet, ha fókuszálok a Porschékra és Teslákra. Így kitűnhetsz, mert az amerikaiak biztos nem így csinálják!) A „régi világban” ez úgy zajlik egy kicsit magyaros mentalitással, hogy kéne egy ismerős, akinek van egy befektető ismerőse, és majd bemutat. Mi is így vágtunk neki két hónapja. De aztán kiderült, hogy ez nehezebb, mint a Balatonban bálnát fogni. Rájöttünk, hogy ez nem így megy. De kaptunk egy-két linket, amitől beindult az élet. Az „új világban” a Völgy tele van meetup közösségekkel. Mindenre van közösség. Az aktív közösségek pedig hetente, kéthetente szerveznek találkozókat, eseményeket, Mivel van vagy több száz startup közösség, ezért minden napra esik 2-3 érdeklődésünkbe vágó rendezvény. Szóval ott kell majd személyes kapcsolatban kerülni.

Komolyra fordítva a szót, mi a célunk a kimenetellel? Befektetőkkel tárgyalni, megérteni a kritériumaikat. Megérteni, hogy mikor lehetünk érdekesek egy tárgyalófélnek. Megérteni, hogy kihez kell odamennem: magvető (seed) vagy angyal (angel) befektetőhöz? Vagy van esélyünk egy igazi kockázati tőkére is? Az is elképzelhető (még nem tudjuk), hogy kifejezetten szakmai befektetőkkel érdemes tárgyalni. Szeretnénk érezni a hangulatot, a légkört. Szeretnénk olvasni az arckifejezést, amikor elhangzik, hogy „Hungary” 
Ha San Francisco, akkor egy vállalkozónak kötelező elzarándokolni a Prezi és a Ustream irodájához. Legalább bekukkantani, hogy „hahó, én is magyar vagyok”. Azután ott vannak az inkubátorok, co-work irodák. Érdemes egy-kettőt megismerni. Ha szerencséd van, akár egy hétre be is jelentkezhetsz valahová. Az egyetemekről nem is beszélve: Stanford és Berkeley a környéken. Talán e cikkben most kevésbé érdekes, hogy a második legnagyobb Nobel-díjas koncentráció itt van a világon (Boston után), de leginkább ezekről az egyetemekről kerülnek ki a Völgy legsikeresebb vállalkozói is.

Nem sok esélyünk van egy nagy bőrönd pénzzel hazajönni, de ami mégis hajt: hátha történik ott velünk valami…

Előkészület #2: Startup tartalom

Ha már megyünk, akkor legalább 3 bemutatkozó terméket viszünk magunkkal: one pager, pitch deck és reklámanyagok. Ezek nélkül ne indulj el.
Na igen, nem ártana egy kicsit felturbózni az oldalunkat és vállalkozásunkat kissé. Hogy fogjuk eladni magunkat? Mit mondunk a befektetőnek? Mitől lesz vonzó a sztorink? A legnagyobb gondunk egyelőre az, hogy csupán a prototípus szintű oldalunk van kész, a többit bele kell álmodni. Naponta néhány tucat látogató nem hat meg senkit. Viszont ki kell emelni az egyediséget, a potenciált, a jövőbe mutató lehetőséget. Be kell mutatkoznunk, hogy lássák a „hús-vér” vállalkozót a termék mögött. Elhiggyék, hogy egy nyerő csapat vagyunk. A vállalkozásunk harmadik oszlopos tagja egy magyar származású amerikai, aki az Észak-Karolinai Charlotte-ból támogatja a vállalkozást. Természetesen Ő is kell a vállalkozás hiteléhez.
Már itthonról jelentkeztünk egy-két pitch versenyre és meetup-ra. Szinte mindenütt ugyanazt kérdezik: mutassa be, hogy mitől különleges az vállalkozása. Hogy nagyságrendileg mennyi pénzt szeretne. Hogy mit tenne a pénzzel, ha kapna… Hogy milyen megoldást kínál a „tyúk-tojás problémára”: amíg nincs látogató, addig nincs pénz. Amíg nincs pénz, nem tudom reklámozni magam…
Azért nem árt a hagyományos eszközöket is mellékelni: névkártya, szórólap, repitoll. Ki tudja? Majd elmeséljük, mennyire láttuk jól előre az ottani milliőt.

 

frisco-epulet

A legmagasabb épület San Franciscóban (fotó: dp)

Előkészület #3: Utazás

Ha jól gazdálkodunk, akár félmilliót is spórolhatunk ügyes foglalásokkal. Csak az arányok kedvéért: a hárommegállós Bp-San Francisco-New York-Charlotte-Bp repjegyemet két hónappal az utazás előtt 971 dollárért vettem, két héttel az indulás előtt $1266, és két nappal előtte $1356 lett volna az ár. Tehát máris közel 100 ezer (forintban) a különbség.
Autózni a Völgyben muszáj, még ha a dugókban nem is nagyon lehet. A távolságok és a tömegközlekedés szórványossága miatt nincs más lehetőség. Két hónapja a legtöbb autóbérlés oldalon még $20 körül volt a legolcsóbb kocsik napi ára, két héttel az út előtt már $50 alatt sem találsz. Szóval $400 kontra $1000. Ha van időd (és miért ne lenne, amikor százezrekről van szó), akkor nézz meg legalább 3-4 oldalt, és hasonlítsd össze az árakat: expedia.com, rentalcars.com, holidayautos.com, stb.  A nagy brandeket közvetlenül nem érdemes keresni, mert drágák. Viszont naponta ellenőrizd az oldalakat, mert naponta frissülnek az akciók és elérhető autók.

A szállás egy kemény dió: „normál” 3 és 4 csillagos szállodákat felejtsd el, 200 dollár alatt nem kínálják magukat. Valószínűleg kell egy barát, egy ismerős, vagy annak az ismerőse, vagy a vak szerencse. Simán ott hagyhatsz 3 hét alatt több száz ezret, mert tömve van a Völgy „aranyásókkal”, és ahogy tudjuk a történelemből, egyszerűbb „lapátot” árulni és abból meggazdagodni.
Megint jók vagyunk: mindezeket az infókat kitesztelheted az oldalunkon, és ha regisztrálsz a PalPrices-ra, kapsz egy teljes pakolólistát is. Avagy mit ne felejts otthon.
Akinek tetszett az írásunk, várja a jelentkezésünket egy hét múlva

 

Kapcsolódó posztok:

A bejegyzés kategóriája: Blogzine, Külföld
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

3 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Egy szerencsevadász magyar kalandjai a Szilícium-völgyben (2. rész) | Insider Blogzin

  2. Visszajelzés: Egy szerencsevadász magyar kalandjai a Szilícium-völgyben (3. rész) | Insider Blogzin

  3. Visszajelzés: Egy szerencsevadász magyar kalandjai a Szilícium-völgyben (4. rész) | Insider Blogzin

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.