Egy szerencsevadász magyar kalandjai a Szilícium-völgyben (4. rész)

MIT ÉR A MAGYAR, HA SZILÍCIUM-VÖLGYI? A MAGYAR INFORMATIKUSOK VERSENYKÉPESEK – LENNÉNEK, ha ki tudnának jutni a Szilícium-völgybe. Az elmúlt héten több magyarral is találkoztam itt a környéken, és sikerült képet kapnom az ide szakadt honfitársaink munkájáról, életéről, terveiről. Sok minden történik itt velünk is, tehát tartalomból nincs hiány, lelkesen folytatom a már március 21-én elkezdett blogbejegyzés sorozatot (persze 2-ik és 3-ik rész is van). Hogy repül az idő.  Írta: Danyi Pál (dp)

#1 Árvai Péter, Prezi CEO

Pétert nem kell bemutatni, már ezerszer megírták a sztoriját. (Ha valaki véletlenül nem ismerné, ajánlom Veiszer Alinda könyvét, a Bridge generációt.) Még Budapesten beszéltem meg egy interjút vele, amikor február végén nagy sikerű előadást tartott a CEU-n. Két földrész között ingázik, elég sokat. Noha nem volt most sok ideje, nagyon kedvesen fogadott és inkább minket akart hallani, mintsem a Prezi sikereit ecsetelte volna. Érdekes mód első kérdése az volt, hogy miért ide jöttünk befektetésért, amikor rengeteg pénz van most az EU-ban is a startupok számára.

A PalPrices esetében több tényező is szerepet játszott:

(1) itt volt egy turizmus startup verseny, ahová bekerültünk,

( 2) termékünk nemzetközi, az USA-ban akarunk komolyabb felhasználóbázist építeni,

(3) korábbban már 2 évet töltöttem itt, tehát jól ismerem a környéket, vannak itt régi kollégáim, barátaim, sőt rokonom, és

(4) ráadásul mindenki azt mondja, hogy itt van a legtöbb pénz…

…szóval ezért jöttünk ide.

Péter helyeselt, hogy ők is így látják: az USA a legnagyobb piacuk, tehát itt kell lenniük. A Prezi emellett nagyon erős Hollandiában, Dél-Koreában, és főleg a fiatalok között, akik még nincsenek megfertőzve a lineáris Powerpoint által. Ahogy korábbi blogomban ígértem, megkérdeztem Pétertől, hogy miért nincsenek pitch prezentációk Preziben. Válaszában kiemelte, hogy a Prezi abban erős, amikor egy történetet, egy sztorit akarunk elmesélni, vagy az ötletünk érthető megosztására törekszünk, illetve interaktívvá próbáljuk tenni a prezentációnkat. Nyilván egy 2 perces pitchben ezek irreális célok a prezentáló számára, de egy 10 perces pitchet már meg lehet próbálni prezisíteni. (Új magyar szó… :) Másrészt a pitch deck-ek (tehát a diasorok) általános sablont kell kövessenek, mert ez az a ritka alkalom, amikor nem lelkesednek a kreativitásért a befektetők: azt szeretik, ha pillanat alatt átlátják a vállalkozásodat és a potenciált benne.

Nem véletlen, hogy a kétperces pitchben külön követelmény volt a ppt-ben készített prezentáció.

*A Prezi irodájában San Franciscóban (fotó: dp)
szerencse4-1

A Prezinek az USA-ban nyilván más a respektje, mint odahaza. Míg nálunk évek óta ők a “sikersztori”, itt csak egy a sok szuper ötlet közül! Habár sokan ismerik a Prezit, a helyi startup sztárok manapság az airbnb és az uber… De ez nem baj. Mint ahogy Dzsudzsákra akkor is büszkék lehetünk, ha nem említhető egy lapon Messivel. Hiába, itt a mindenséggel kell mérned magad. Ez a relativitás meglátszik az irodán is. Amíg Pesten az egyik legszuperebb irodát alakították ki, itt a Prezi egy nagyon átlagos, bár jó helyen lévő irodaházban székel: a startupok által népszerű San Francisco-i South Of Market kerületben, az előbb említett cégek közelségében.

Az irodára jellemző a hatalmas nagy tér, ahol stílusosan minden megvan a „jól érezd magad a munkahelyen” érzéshez. Azt próbálják sugallni, hogy ez nemcsak munkahely, hanem közösségi tér is. Az 5. emeleti irodába belépve a látogatot azonnal egy hatalmas közösségi tér fogadja, amit dominál egy színpad: itt lehet követni a vezetők előadását, vagy éppen videólinket Budapesttel. Az egyterű iroda kicsit eklektikus, megkockáztatnám: „kaotikus”, hiszen egymás mellett a biliárdasztal, a bárpult, a pingpongasztal és a kanapék. Ugyaz mindezek kötelező kellékei az itteni fiatalos irodáknak, de nem tudom, hogy dolgoznak a munkatársak amikor éppen izgalmas pingpongcsatát vívnak mellettük…

 

#2 Korsós Milán, szoftvermérnök, Tallie

Milán egy hónapra jött San Franciscóba 4 éve, mint front-end webfejlesző, de azonnal megtetszett neki a hely. Elkezdett egy startupnál ingyen dolgozni, de az rövid távon csődbe ment. Egy rövid hazaút után úgy érezte, hogy vissza kell jönnie, mert itt a helye. Semmi nem tántorította el: 50 startup céghez jelentkezett, amiből háromhoz kapott ajánlatot. Végül a Tallie nevű cég mellett döntött, ahol nyolcadikként csatlakozott a csapathoz. Ezúttal jó érzékkel választott, mert három év után már 48-an vannak, és Milán immár az egész User Interface fejlesztesi csapatot vezeti.

Élvezi a munkáját, mert nem egysíkú programozásról van szó: együtt dolgoznak az értékesítéssel, marketinggel, üzletfejlesztéssel. Kis- és középvállalatoknak kínálnak költség- és időelszámoló szoftvert és mobil appot, amellyel egyszerűsíthető az utazó vagy kiküldetésben lévő kollégák utólagos elszámolási folyamata. Szépen bővülnek, de érdekes, hogy eddig csak az alapítók tették bele a saját pénzüket, külső nagyobb befektetőt még nem vontak be.

(Hah, ezek szerint itt is művelik ezt a legegyszerűbb, klasszikus modellt, amikor a bevételt forgatják vissza a vállalkozásba :) Havonta 15%-kal növelik a bevételeiket, és már a Forbes is írt róluk.

*San Francisco-i skyline: a felhőkarcolók előterében a startup-negyed (fotó: dp)

szerencse4-2

Milán megtalálta a számítását, és a cége is számít rá: évek óta meghosszabbítják a vízumát. Részvényopciót is kapott, de ez csak akkor pénzesül, ha a céget felvásárolják, vagy tőzsdére megy. „Nagyon jól érzem itt magam” – mondja, és nem is tudná elképzelni, hogy mit csinálna otthon Magyarországon. Szereti ezt a középméretű céget, annak startup hangulatát, és nem gondolkodik átmenni valamelyik nagy multihoz, ahol egész más lenne a pálya.

Mára bőven vannak barátai, de csak részben magyarok, mert állítólag honfitársaink közül meglepően kevesen vannak a környéken. Néhányan dolgoznak ugyan a Facebooknál vagy a Google-nél, de két kezén meg tudja számolni, hogy kik alkotják az itteni magyar műszaki-informatikus „közösséget”. (Hogy miért nem többen, arra a következő, Ustream-es beszélgetés ad választ.)

Aranyos a sztori, hogy Ő is és a Prezi is még 2007/8-ban a Kitchen Budapestnél együtt kezdték a pályafutásukat, azóta mindketten San Francisco-ban működnek néhány blokkra egymástól, jóban is vannak, de valahogy nem kapaszkodtak össze a fogaskerekek. A jövő viszont kiszámíthatatlan…

#3 Nemeséri András, senior front-end fejlesztő, Ustream

A Ustream (a Prezihez hasonlóan, és jó értelemben vett riválisként) szintén magyar-amerikai startup vállalat, internetes videóstreaming szolgáltatásra specializálódtak. Tehát akár Ustream-en is közvetíthettük volna élőben az itteni pitcheinket, de végül nem tettük, mert hajnalban úgyse nézné kutya se otthon :) 

András az itt dolgozó két magyar munkatárs egyike. (Magáról a cégről nem írnék , mert az ő sztorijukat is megírta Veiszer Alinda. Másrészt Fehér Gyula, a cég magyar alapítója és műszaki igazgatója amúgy gyakori vendége a startup kerekasztaloknak Budapesten.) Hol másutt lehetne a cég irodája, mint San Franciscóban, a startup-negyedben. Kívülről egy régi, kissé kopott üzemcsarnok épületnek tűnik, és semmi nem sugallja, hogy innen tudósít a világ leghíresebb technológiai hírportálja, a TechCrunch. Hasonlóan a Prezihez, össze sem lehet hasonlítani a Ustream budapesti és itteni irodáját, működését.

Érdekes adalék a cég történetéhez, amit András mesélt: 2009-ben a Szilícium-völgy közepéből, a Google mellől költöztek fel San Franciscóba, mert úgy ítélték meg, hogy sokkal több befolyásos (celeb) felhasználót tudnak majd megszólítani a nagyvárosban. Mindez a japán Softbank jelentős befektetése után. Az új, 200 főt ellátó kétszintes irodában volt minden, ami szem-szájnak ingere: ingyen kaja, óriási konyha, felszolgáló személyzet, csokifal (csak a tudatlanok kedvéért: az egyik falon a polcok tömve különféle csokikkal). Állítólag semmiben nem különbözött az itteni menőbb, már befutott startupok irodájától. De miért kell ez a rongyrázás? Mert verseny van a szürkeállományért és nem is akármilyen. A Twitter-rel, az Airbnb-vel és társaikkal kell versenyezni, hogy jó embereket találj! Ha nem nyújtasz vonzó, vagy inkább különleges környezetet, ki fog hozzád menni dolgozni?

* A Ustream irodája San Franciscóban (fotó: dp)

szerencse4-3

Még egy ilyen stabil, jól működő cégnek sem egyszerű a folyamatos fejlődés. Az elmúlt évek tapasztalata alapján nagyon nehéz a B2C (azaz egyéni felhasználók) piacán jelentősen növekedni, mert az átlagos felhasználók közül nem akarnak jelentősen többen (vagy többször) élő adásokat sugározni, ha nincs rá kifejezett szükségük.

A cégek piacán viszont van még potenciál: nemzetközi videókonferenciák, vezetői beszédek, prezentációk, stb. A szuper iroda nem tett hozzá sokat a célokhoz és nem is volt fenntartható, mert a nagy cégek úgyis többet tudnak adni… Nyilvánvalóvá vált, hogy egyszerűbb, olcsóbb irodába kell költözniük.

András szerint a mostani helyük ugyan kisebb, de barátságosabb, és megőrizték a kreativitást elősegítő közvetlenebb, közösségi légkört az egy légtérű helyiségben. Itt csak hetente egyszer van ingyen ebéd, de a sör bármikor kivehető a hűtőből, így kocsma helyett itt is ki lehet engedni a gőzt a kollégákkal, ráadásul sokkal olcsóbban… Az iroda egyébként tényleg hangulatos, tele van nagyon sajátos, és ráadásul változatos stílusú tárgyalókkal. Fiatalos, jópofa, de mégis komoly.

Amíg a Ustream magyar irodájában százan dolgoznak, itt kb. 75-en (+2 kutya:). Nagyon furdalt a kiváncsiság, hogy miért csak ketten vannak San Franciscóban magyarok. András nagyon logikusan levezette, hogy nem fenékig tejföl ide költözni: egyrészt otthon relatív jobbak a kereseti lehetőségek az átlagfizetésekhez képest, mint itt. (Ezt persze óvatosan hivatkozza a kedves olvasó: ahogy András hangsúlyozta, egész más itt a költés-struktúra: leginkább a lakásbérlés és az autótartás piszok drága, amihez képest egy iWatch, egy hétvége Vegasban, vacsi egy jó étteremben mind eltörpülnek, és az otthoniaknak csak csorog a nyáluk…)

Másrészt kétféle vízummal jöhetsz: ha L1-et kérsz, ott elég kemények a követelmények, és egyáltalán nem biztos, hogy megkapod, vagy könnyen meghosszabbíthatod. Ha H1-ért folyamodsz, akkor a házastárs, barátnő nem dolgozhat. Ráadásul kétszeres a túljelentkezés, tehát 50% esélyed van, hogy maradhatsz a következő hosszabbításnál. Szóval nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus belevágni a bizonytalanba, és azt sem tudhatod, hogy végül 2 évig, ötig, vagy akár tízig is maradhatsz. András 2012-ben érkezett, és most kapott 2 évnyi hosszabbítást. „A világ legjobb helye. Megszoktam már” – teszi hozzá a saját maradási indítékait. A kutyáknak egyszerűbb: még a munkába is járhatnak veled, nem kell nekik vízum. :) Árpinak, a hálózati fejlesztést vezető magyarnak a kutyája ráadásul már két nyelven is megérti az utasításokat…

Nagyon nehéz a jó koponyákat megszerezni

András, mint front-end fejlesztő, egy évig próbált maga mellé megfelelő szakembert találni teljes állásba. Miután nem sikerült, végül kompromisszumot kötöttek és egy részmunkaidőst sikerült felvenniük. Amerikait természetesen. Nem csak a Ustream, de bevallottan a Prezi is és minden itteni startup szenved a nagyok elszívó erejétől. Egy szerverüzemeltetéssel foglalkozó amerikai informatikus ismerősünk megerősítette, hogy arany élete van itt a mérnököknek. Azoknak is, akik csak szépen nyugisan dolgozni akarnak, és nem hajtja őket a cégalapítási láz. Mert ilyenek is vannak azért itt, hál’istennek. Mivel az „álmodozók” többen vannak, mint a mérnökök, ezért az utóbbiak vannak kedvezőbb helyzetben, ők diktálják a feltételeket és a fizetéseket. Ezért ilyen drága itt minden… Az illető a Groupon-nál dolgozott, de átment egy partnerközvetítő site-hoz a Zoosk-hoz (200-an vannak). Az ok prózai: egyik főnöke elment, az újat nem szerette, ezért pillanatok alatt talált olyan helyet, ahol sokkal közelebb dolgozhat a lakásához. Érdekes mód az sem érdekelte, hogy kicsit kevesebb lett a fizetése, mert „úgyis elég”, mint mondta. Azóta is hetente kap megkereséseket munkaközvetítőktől. „A jó mérnökök iránt van a legnagyobb kereslet” – állítja. Az állásközvetítők között is óriási a verseny, annyira, hogy a cégekkel szinte nem is lehet közvetlen kapcsolatba kerülni, annyira ellepték a piacot a szokosodott HR-esek.

Amikor nem szakmázunk

Azért a szakmán kívül is el lehet itt tölteni az időt… Akár délre megy az ember, akár északra, néhány kilométerre már csodás tájak, érdekes helyek. Szinte kötelező program minden ide látogatónak a Berekeley Egyetem, az ország (sőt a világ) legrangosabb állami egyeteme: 70 Nobel-díjassal büszkélkedhet. A hegyoldalra épült campusról csodás a panoráma az egész San Francisco-öbölre. Ott jártunkkor éppen Liszt VI. Magyar rapszódiáját játszották egy ingyenes zongorakoncert keretében az Egyetem hatalmas koncerttermében. Természetesen Steinway zongorán…

* A Berkeley Egyetem Üzleti Iskolája és egy tanterme (fotó:dp)

szerencse4-4

 

A hétvégén a Golden Gate hídon keltünk át észak felé, ahonnak csak néhány kilométer a Muir Woods nevű örökzöld mamutfenyő-erdő. Fantasztikus, ahogy a világ legmagasabb fái árnyékot adnak. Itt „csak” 70-80 méter magasra nőnek az egyébként 115 métert is elérő, 600-800 éves fák. Az ember ilyenkor átértékeli a világ rohanását és benne a startup-jától elvárt növekedési görbét: biztos, hogy ennyire sietnünk kell?

* A Csendes-óceán partja Santa Cruznál (fotó: dp)

szerencse4-5

Dél felé Santa Cruz üdülővároskát látogattuk meg a Csendes-óceán partján. Ide vonul le hétvégente a Szilícium-völgy apraja-nagyja. Az egész környék legnépszerűbb vidámparkja van itt, ami nem a legmodernebb hullámvasútak miatt hódít, hanem az óceánpart miatt. Néhány kilométerre a várostól pedig már a hatalmas szikláké és hullámoké a főszerep.

Nem hiszem, hogy az itt lakók tudatában lennének, mennyire el vannak kényeztetve… (Jövő héten kiderül, hogy miért is írtam ezt: repülök át ugyanis Charlotte-ba, a régi „dél” leggyorsabban fejlődő városába.)

Redwood City, 2015. április

Kapcsolódó posztok:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.