Több társkereső site, növekvő magányosság

Ahogy digitális életterünket egyre inkább belakjuk, úgy formálódik digitális identitásunk, kuszálódik kapcsolati hálónk, és egyszerűsödik, vagy éppen bonyolódik szerelmi életünk – derült ki egy múlt heti KÜRT konferencián.

Már szinte minden korosztálynak saját randi oldala van, mégis egy teljes Budapestnyi szingli él Magyarországon. A KÜRT Akadémia szakértői Valentin napi meetupjukon elemezték a virtuális életünk mögött húzódó valós áramlatokat. A rendezvény a most pénteken induló NET-WORKS online kommunikációs képzés szakmai programja volt.

Azt gondolhatnánk, hogy populációnk gyarapodásával és a technikai ugrások következtében az emberiség szerelemgörbéje tökéletes ívet rajzol, a valóságban azonban a helyzet nem változott. Hiába tiporjuk lassan agyonra egymást, mégsem talál mindenki párt. Ráadásul evolúciós késztetésünk túl erős (vagy gyenge – nézőpont kérdése), hogy a válogatásra időt hagyjon.

Itt az online kor, a problémák még sincsenek megoldva, pedig már meghaladtuk azt a technikát, amivel a klasszikusnak számító You’ve Got Mail című – a Google születésének évében megjelent – filmben Meg Ryan és Tom Hanks összejön. A randi oldalak virágoznak, minden(ki) csak egy kattintásnyi távolságra van.

A randi oldalakon fel kell építenünk önmagunkat újra, erre paraméterek tömkelege ad lehetőséget. Van például beállítás a távolság és a vonzáskörzet megadására. Ez rendben is van. Az azonban már meglepőbb, hogy az emberek nagyon kényelmesek még ezen a téren is. “A másik kerületbe sem megyünk át szívesen, mondván, legyen már a nagy Ő közelebb. Ezért is van létjogosultsága a fizikai lokáció egészen pontos meghatározásának, amit már mobilalkalmazáson keresztül biztosítunk.” – derült ki Weiler Péter, a randivonal.hu társalapítójának előadásából.

Ezen az estén mondta el azt is az oldal statisztikájára hagyatkozva, hogy Magyarországon becslésük szerint Budapestnyi szingli sóhajt az éjszakába naponta (ez elég sok ember). A nők jóval toleránsabbak (erre mondjuk számítottunk, valljuk meg), mint a férfiak, pl. aki azt írja be magáról, hogy mackós alkatú, kétszer annyi megkeresést kap. “A férfiak kevésbé rajonganak a magas képzettségű és beosztású nőkért vagy a dohányzókért. És igen, az analitika is azt igazolja, hogy például az apukák kapósabbak. Havonta az oldal átlagosan 4 000 kapcsolatot hoz létre.” – tette hozzá az online párkapcsolatok szakértője.

A NET-WORKS online kommunikációs képzéshez kapcsolódó We f***king (L) online című meetupon Fehér Katalin (újmédia-kutató, BGF Kutatóközpont, Digital Identity Agency) az épülő – és többnyire elhanyagolt – digitális identitásra hívta fel a figyelmet, ami a párkeresésnél sem mellékes, hiszen könnyű lebukni vagy nem mindegy, milyen múltra akad rá leendő társunk.

Arról már számtalan cikk született, hogy miként befolyásolja a párkapcsolatokat a Facebook. Legutóbb a közösségi oldal új, Graph search funkciója talált rést a Bang With Friends alkalmazáson (nem megfelelő beállításoknál kijelzi, ki használja), ami – tekintve, hogy anonim hálópartner keresésről van szó – meglehetősen kellemetlen helyzet.

Helen Fisher antropológussal pedig csak egyetérthetünk, a szerelem valóban az agyunkra megy. Online világ ide, online világ oda, úgy tűnik, két ember között mindig is lesz távolság. Mert hiába kutatható társunk digitális identitása (pl. a Facebookon), ami elvileg könnyíti az ismerkedést, csökkentheti a szellemi távolságot, mégis számtalan galibát tud okozni.

A Heisenberg-féle határozatlansági elv jól leírja a szerelem zárt rendszerét is: forrhat össze két test ölelésben, belül ettől még maradhat távolság, és bármennyire is közel kerülünk fejben (és lélekben) vagy online valakihez, az érintés vágya nem fog enyhülni. A szexhez bizony meg kell mozdulni – derült ki a  KÜRT Akadémia múlt heti, Valentin napi rendezvényén.