Egyre több hazai felvársárlás
Az év első felében óriás tranzakciók fémjelezték az európai vállalati fúziós piacot, és itthon is több meghatározó cég eladására került sor, elsősorban az élelmiszeriparban.
Magyarország a régión belül kiemelkedően vonzó befektetési célpontnak számít, mivel jelentős növekedési potenciállal rendelkező cégekben lehet tulajdonrészt szerezni, és ezáltal a régiós terjeszkedést magyar központból irányítani – derül ki a DLA Piper Horváth és Társai Jogi Iroda elemzéséből.
A közép-kelet-európai régióban a fogyasztók vásárlóerejének stabil növekedésével párhuzamosan vonzó befektetési célponttá váltak a széles körben, erős márkaismertséggel rendelkező cégek. A régió befektetői aktivitásának növekedését számos tényező befolyásolta, így többek között a hitelpiacokon megtalálható likviditás-bőség és a befektetők saját tartalékai, amelyek minőségi európai célpontok megszerzésére teremtettek lehetőséget. Ez a környezet nagymértékben támogatja az exiteket, amelyek volumene a Merger Markets adatai szerint 21 százalékkal, értéke pedig 14 százalékkal nőtt az év első felében.
A hazai piacot a válságból való kilábalás, ezzel párhuzamosan a fogyasztás növekedése jellemzi, és ez az élelmiszeripar és kereskedelem cégeinek jelentős lökést ad. A magyar gyökerű lokálisan sikeres cégek egy része vagy elérte növekedésének a határát, vagy bekövetkezik a generációváltás, amelynek eredményeként az alapító tulajdonosok több esetben szakmai, vagy pénzügyi befektető bevonása mellett döntöttek. Az elmúlt időszak három figyelemre méltó akvizíciója a Fornetti és a Szentkirályi értékesítése szakmai-, valamint a Pek Snack eladása pénzügyi befektetők számára.
„A hazai sikersztorik iránt most nagyobb a kereslet, mint valaha. A befektetők Magyarországon nem elsősorban piacot, hanem növekedési potenciált vásárolnak. Egy erős márkával és professzionális menedzsmenttel rendelkező cégben a külföldi, elsősorban szakmai befektető nagy lehetőséget lát, ami jó kiszállási pontot jelent mind az alapító tulajdonos, mind a pénzügyi befektető számára” – emelte ki Posztl András, a DLA Piper Horváth és Társai Jogi Iroda ügyvezető partnere. Hozzátette: „Tapasztalataink szerint a tőzsdei bevezetés azon cégek esetében tud reális alternatíva lenni, ahol nincs generációváltás, ugyanis a korábbi tulajdonos csak akkor tud teljes mértékben kiszállni a cég irányításából, ha a szerepét egy szakmai befektető veszi át. Arról nem is beszélve, hogy a lokális tőzsdéken realizálható ár rendszerint kisebb, mint amennyi egy szakmai, vagy pénzügyi befektetőnek történő eladás esetén befolyhat.”
Az M&A tranzakciók másik jelentős terepe a hazai kereskedelmi ingatlanok és a logisztika terén tapasztalható konszolidáció, amelyben elsősorban a pénzügyi befektetők vesznek részt, így igazodva az európai trendekhez. A rendelkezésre álló szabad források számára reális profittal kecsegtet ez a szegmens, miközben az értékesítés jó megoldás a hitellel túlterhelt jelenlegi tulajdonosok számára is. A hazai M&A tranzakciók során elsősorban a banki és biztosítói hátterű ingatlanok cserélnek gazdát, és kerülnek jellemzően private equity befektetőkhöz. A nemzetközi M&A mezőnyben vezető szerepet betöltő DLA Piper, amely 2015-ben megőrizte első helyét az ügyletek számát tekintve a MergerMarket jogi listáján, elemzést készített az általa végzett tranzakciókról. Ebből kiderül, hogy a private equity eladók 40 százaléka aukció útján adta el részvényeit, aminek az az oka, hogy számukra az ár sokkal lényegesebb kérdés, mint a szakmai befektetőkre jellemző szigorú titoktartás iránti igény. Az európai M&A tranzakciók felét feltételhez kötötték a vevők, és jellemzően a zárásra valamennyi idővel az aláírást követően került sor. Ennek elsődleges oka a versenyhatósági és egyéb hatósági jóváhagyás, az esetek 20 százalékában pedig a munkavállalókkal kötendő megállapodás. Az esetek mindössze 10 százalékban volt a vevő finanszírozási képessége a halasztás indoka.
A közép-kelet-európai régióba a legnagyobb befektetések a hagyományosan aktív Németországból (16,6%), illetve még ezt is meghaladó mértékben az Egyesült Királyságból és Írországból érkeztek: utóbbi kettő összesített aránya elérte a 23 százalékot. A vásárlói oldal angolszász dominanciája Magyarországon jelentős, hozzánk elsősorban Nyugat-Európából és Amerikából jön a tőke, míg az ázsiai befektetők szinte teljesen eltűntek.