Esti mese egy elmaradt exit-ről. Mese egy régi/új tőkealapról

Van egy inkubált startup-om, akinek ha a befektetők pénzt ajánlanak, akkor elzárkózik. Pedig jól megy neki. Kérdeztem miért? Szerinte egyszerű. És erre mondott egy mesét, ami tanulságos. Pláne, hogy tudjuk, hogy akik csinálták éppen egy régi/új tőkealapot gründolnak. Már aki olvas híreket. Persze lehet csak mese. De talán tanulságos.

VOLT EGYSZER EGY ITTHON HYPE-OLT ALAP

Szóval a sztori magja, hogy egyszer-volt-hol-nem-volt itthon egy nagyon erős innováció, amit először egy híres angyal, majd egy még híresebb Jeremie alap karolt fel. Nagy pénzt kapott a fiatal feltaláló, aki a 2 körös befektetésnél – a startupom szerint – erősen kihigult. (= lecsökkent a tulajdonrésze).

Ennek ellenére a startup hasított, a Valley-ben a legnagyobb piaci ágyuk fogadták az értékesítőket. És mindenki elvolt ájulva a talaálmánytól. Maga a megcélzott piaci szegmens is akkor indult, kb. 4-5 éve lehetett. Azaz minden klappolt volna egy irdatlanul klassz exit-hez.

CAPTABLE = RIADALOM

Aztán ahogy a Szilícium völgyi aspiránsok meglátták a captable-t (= tulajdonviszonyokat) elriadtak és döbbenten léptek hátrább kettőt. Mert az alapító feltalálónak márcsak pár százaléke maradt és a titokzatos európai alapé volt a nagytöbbség. Ez a Szilícium völgyben gyanúra ad okot, pláne, amikor meghallották, hogy a befektettet pénz nem is privát forrásból van… és végülis kelet európai minden.

No de ez mindegy is, mert aztán annyira erős volt az innovációs termék, hogy volt olyan, aki inkább megvette volna az egészet szőröstűl bőrüstől, és a furcsa és többséget behabzsoló keleti tőkealap nélkül. Tettek is rá ajánlatot, de valahogy a deal nem akart létrejönni.

INKÁBB ELADNI AKKOR!

Aztán az akkor még nagyon lelkes csapat arra gondolt, hogy nem várnak erre és elkezdenek értékesíteni. Aztán kiderült, hogy mindez nem olyan egyszerű, mert a többségben lévő tőkealap valójában nem is érdekelt a fejlődésben. Magas ügyvédi díjakat számolt el, és folyamatosan kötötte az üzleti tervhez az operációt végzőket. Ha  a tervben az volt, hogy kiállításra kell menni, akkor bizony oda kellett menni. Ha kiutaztatták a monitorokat, a kiállítás kellékeit már nem volt pénz visszahozni. Ha bérkocsi kellett, arra mindig volt megányi pénz (mert benne volt a tervben), de a termék legyártására sokszor nem akadt (mert azt előre nem tudták tervezni). Persze a többségi tulajdonos azt csinál, amit akar, a szakmai indokok nem nagyon estek a latba. Mert a befektető csak a tervhez ragaszkodott, akár logikus volt, akár nem.

HAMUBA SÜLT?

Szóval így tengődött a cég. Amíg tartott az hamuba sült „EU forrás” és közben a tőkealap vezetői egyik napról a másikra le nem cserélődtek. Ők már azóta persze egy másik tőkealapot gründlnak és a startup csendben kimúlt. A sok üzleti titok miatt nem tudhatott meg senki semmit. Még akkor sem, ha a pénz nagyrésze közösségi forrás volt.

Sajnos a mese állítólag itt ért végett… és ebből a szegény startupper azt a következtetést vonta le, hogy minnél kevesebb pénzt kérjen vagy ne akarjon olyan startuppal tőkét bevonni, amiben hamuba-sült-EU-forrást használó tőkealapok vannak. Vagy legalább, ha más választása nincs, akkor ne engedje őket minősített többségbe.

De persze ez a mese manapság nem aktuális, miért is? Más világot írunk, talán, remélve ezek miatt:

• Mert már nincsenek a Jeremie alapok. Tavaly május 31-vel lejárt a kihelyezésük és azóta számos visszásságra derült fény.
• Mert manapság jobbára kisebbésget kap minden épp-kézláb befektető.
• Az EU forrás kezelő nagyon óvatosak, és próbálnak prudensen viselkedni
• Egyre több az olyan startup, amely eleve magyar technológiai bázissal indul, de nemzetközi piaci arcot mutat.

Szóval tanulság nincs. Csak talán annyi, hogy immár NEW AGE-ben járunk és talán nem találkozunk ilyen vadhajtásokkal.

Esetleg rájöttetek ki volt a mesebeli tőkealap?