20 thoughts on “Hogyan szerezz tőkét? – 1. rész”

• „2. Védjem az ötletemet?
  Itthon védheted (ha tudod), de ha a Szilícium-völgybe vágysz vele, akkor nem érdemes. Ott sértésnek veszik, mi több, meglepődnek azon, ha azt hiszed, hogy rajtad kívül más is képes azt megvalósítani.”
  ——————–

  Kedves Prospero,

  ne tudd meg, mekkorát röhögtem ezen a szövegen.
  Ez egy balettáncosnál vagy egy internetes társkeresőnél biztos bejön.
  De semmiféle olyan startupnál nem jön be, amelytől a gazdaság fellendülését lehetne várni.
  –
  Épp ellenkezőleg.
  Bármiféle jelentős befektetést igénylő projektnél először is aziránt érdeklődik a pénzember, hogy vajon mi akadályozza meg a multikat vagy a kínaiakat abban, hogy a piacrakerülésünk utáni napon ne jelenjenek meg a saját ugyanolyan megoldásukkal, és ne szorítsanak ki minket seperc alatt a piacról.

  • Hát nem tudom Rumata, de én szkeptikus vagyok a védelemmel szemben. Persze ha olyan jogi osztályod van, mint az IBM-nek vagy Apple-nek akkor lehet

    Az általad leírtakat árnyalja, hogy egy induló startup értékét inkább ezek adják: piaci potenciál – alapítók tudása és a csapat ereje. A licenc kérdés csak a sokadik helyen van szerintem. Az inkább a befektetés realizálása után fontos, azért, hogy a befektető biztonságban lássa a befektetését. És szerintem jobb is abból finanszírozni – ez persze vélemény és nem szakmai standard!

    Sok állami pályázatban láttam, hogy az állam szeretné látni egy startuptól, hogy eleve a védelembe ölje a pénzét. Vagy eleve legyen neki ilyen jogi védettsége. De ez szembe megy a gyakorlattal: a piac megszerzése, a kilépés ezerszer fontosabb. Mert hol van egy induló startupnak mondjuk 5 M-je szabadalmaztatásra? ezt a pénzt inkább egy plusz fejlesztő bérére fordítja… ez a realitás és ez magát a gazdaságot is jobban élénkíti, mintha X szabadalma van egy lokális piacnak

    • Az IBM-nek vagy az Apple-nek azért van szüksége hatalmas jogi osztályra, mert ezer apró ötletet kell levédetniük.
      Mert minél kisebb egy ötlet újdonságtartalma, annál nehezebb szabadalmi bejelentéssel hatásosan védni.
      –
      A nagy újdonságtartalmú ötleteket viszont nagyon hatásosan lehet védeni. A varrógépnél például a tű hegyénél levő lyuk volt az igazi, megkerülhetetlen újdonság. Szerinted mekkora jogi osztály kéne a levédetéséhez?
      –
      Persze ha a cél csak egy internetes szolgáltatás vagy szoftver kifejlesztése, akkor valóban nem az iparjogvédelem az első lépés.
      De ha egy fizikai termék kifejlesztése és gyártásba vitele a cél, akkor már az ötlet szintjén is az a leglényegesebb, hogy másolás ellen védhető-e az ötlet.
      –
      A befektető számára valóban a sikeres kiszállás lehetőségének tisztázása a legfontosabb. De az iparjogvédelem pont ezért kritikus. Mert mit ér a Rubik-kocka sikeres fejlesztése, ha utána a kínaiak gazdagodnak meg a gyártásából, és nem a Rubik?
      A sikeres kilépés feltétele a sikeres piaci értékesítés, az pedig csak a nagy újdonságtartalmú termék piaci előnyének megőrzésével, vagyis a megoldás iparjogvédelmével biztosítható.
      –
      A szabadalmaztatás egyébként is nevetséges összeg a termékfejlesztés költségeihez képest.
      Egy jó fejlesztőmérnök még alsógatyában a klozeton ülve is évi 10MFt körüli bérköltséget okoz. A fejlesztéshez szükséges eszközökkel és infrastruktúrával együtt pedig fejenként évi kb. 100 ezer euró az alaphang.
      Ehhez képest a szabadalmi bejelentés az első évben csak szimbolikus összegbe kerül, és még a második évben is csak a PCT néhány millió forintos költsége merül fel.
      Két év alatt pedig biztos befejeződik a fejlesztés,mert két évnél hosszabb fejlesztési projekthez a befektetők túlnyomó többségének se pénze, se türelme nincs.
      Tehát a startup szakaszban biztos, hogy nem a szabadalmaztatás költsége a domináns.
      Nem véletlen, hogy a „nagyreményű” találmányokra általában csak az uniós év letelte után, a második évben szoktak nagy összegű befektetőket keresni.
      Ha viszont nincs szabadalmaztatható ötlet, akkor a befektető sohasem fogja elhinni, hogy vissza tudja kapni a pénzét.
      Mert azt csak a termék vagy az ötlethez fűződő jog értékesítéséből remélheti.

    • Mikroszkopikusan elenyésző azon ötletek aránya, amelyeket az ötlet nyilvánosságra kerülése után is csak az ötletgazda képes megvalósítani.
      Az iparjogvédelem tehát csak akkor „szükségtelen”, ha beletörődünk abba az egyébként valóban tipikus helyzetbe, hogy a befektető úgyis kilóra fogja felvásárolni a startupot.
      –
      Azt persze tökéletesen megértem, hogy a befektető „sértőnek érzi” azt, ha a startup előre levédeti az ötletét.
      Mert ebben az esetben sokkal nehezebb az ötletgazdákat befektetés címén kilóra felvásárolni… :-DDD

  • „mi akadályozza meg a multikat(…) abban, hogy a piacrakerülésünk utáni napon ne jelenjenek meg a saját ugyanolyan megoldásukkal”

    Lattal te mar multit kozelrol? ;)

    • Nemcsak láttam multit, hanem már vitte is el piacképes ötletemet.
      És pont azért tudta elvinni, mert amikor az ötletemet egy megvalósíthatósági tanulmány keretében felajánlottam neki, abba a hitbe ringattam magam, hogy nem kell az ötletemet szabadalmi bejelentéssel védenem, hiszen nélkülem úgysem tudja megcsinálni, ezért biztos tőlem fogja megrendelni a fejlesztést.
      Nem is tudta megcsinálni.
      Csak éppen szabadalmaztatta.
      Így aztán most már az ő tulajdona, megkerülhetetlenül.
      –
      És most jön a slusszpoén.
      Amikor szükségem lett volna rá, hogy ezt a megoldásomat egy másik berendezésben felhasználjam, és felfedeztem, hogy a multi időközben azt már szabadalmaztatta, elmentem a multi főnökéhez, és megkérdeztem tőle, hogy mikor tervezik gyártani a terméket, mert azt én is szeretném felhasználni.
      Erre ő azt mondta, hogy egyelőre még nem akarják gyártani, mert még nincs rá tömeges igény, legfeljebb majd tíz év múlva.
      Mireföl megkérdeztem, hogy ha nincsenek kint vele a piacon, akkor mit szólna hozzá, ha én azt addig is saját termékként gyártanám.
      Erre azt mondta, hogy mivel a szabadalom az övék és ezen a területen ők a piacelsők, ezért ha egy ilyen termékkel megjelennék a piacon, akkor ők seperc alatt kiszorítanának onnan, és ráadásul szabadalombitorlásért még be is perelnének.
      Mert azt a cég nem tűrheti.
      – – – –
      Szóval jó volna, ha elmagyaráznád nekem, hogy hogyan működik egy multi, mert én biztos nem tudom.

      • „Szóval jó volna, ha elmagyaráznád nekem, hogy hogyan működik egy multi, mert én biztos nem tudom.”

        No offense, arra probaltam celozni, hogy a multik genetikailag alkalmatlanok arra, hogy reaktiv jelleggel, rovid ido alatt („piacrakerülésünk utáni napon”) osszerakjanak barmit is. A te esetedben sem ez tortent, „csak” szabadalmaztattak. Az meg szivas. :(

        • Igazad van, a multik nem a villámgyors reagálásukról híresek.
          Nyilván nem is szó szerint értendő az, hogy „a piacrakerülés utáni napon”.
          A lényeg: ha nem védeted le az ötletedet, akkor a hajadra kenheted, hogy csak te vagy képes azt megcsinálni.
          Mert bőven elég, ha a konkurencia levédeti azt, amit te elmulasztottál.
          –
          Amúgy az igazsághoz hozzátartozik, hogy az általam említett esetben a multi rendesen fizetett a megvalósíthatósági tanulmányért.
          Tehát egy rossz szavam nem lehet rájuk, hogy szabadalmaztatták azt, amit kifizettek.
          –
          A csalódás csak amiatt volt, mert biztos voltam benne, hogy tőlem fogják megrendelni a kütyü kifejlesztését, mivel tudtam, hogy saját maguk nem tudják megcsinálni.
          És hát ebben tévedtem :-(
          Vagyis ez önmagában semmire sem biztosíték.

    • A multi a hatalmas piaci súlya miatt már csupán azzal is lehetetlenné tudja tenni egy startup piaci helyzetét, ha BEÍGÉRI, hogy ő is egy hasonló terméket FOG a piacra vinni.
      Mert ki fog egy noname cégtől egy tök ismeretlen terméket vásárolni, ha egy kis várakozás árán a „megbízható” világcégtől, „márkás” termékként is megveheti ugyanazt?
      Ha a termék másolás ellen nem védett, akkor a multi piaci ígéreteinek elhangzása után nyilván már egyetlen komoly üzleti parner sem fog hosszú távú megállapodásokat kötni az újdonsággal piacra lépő startuppal.
      –
      Ha viszont az új termék másolás ellen védett, akkor multi is inkább a kevésbé kockázatos licencvásárlásban, és nem a sokkal kockázatosabb ráfejlesztésben érdekelt.

• Megint egy semmitmondó bullshit gyűjtemény:

  – Találj ki valami igazán nagyon kívételesen újat! >> oké, megvan!
  – Hozzon sok pénzt, vagy sok embert! >> mindkettő megvan!
  – Merj nagyban gondolkodni, tied a világ! >> merem állítani, hogy az egész univerzumnak eladjuk!
  – Bátran mutasd be a befektetőknek! >> Hoppá, hol is vannak ezek?
  – Tedd nélkülözhetetlenné magad! >> Legnagyobb baromság, mindenki pótolható! *
  – Ne félj, nem fognak visszaélni a bizalmaddal! >> Nanáhogy inkább nekem fizetnek, mint sajátba!
  – Ha ellopják sem érnek vele semmit nélküled! >> Nanáhogy nem, le sem védetik 2 perc alatt!
  – Lépj ki a munkahelyedről, az álmod miatt! >> Ha beindul a dolog ez nyilvánvaló!
  – Kérj annyit, hogy megéjl te is belőle! >> Nyilván nem fogok éhenhalni a nagy mű készítése közben!

  Gratulálok az önjelölt magyar startup felelősöknek, ismét nem tudtunk meg semmi érdemlegeset!

  * Nincs olyan komoly befektető, aki olyan cégbe fektetne amely sikere 1-1 emberen múlna és nélkülük megy a levesbe a projekt. Mert mi van ha holnap elgázolja őket a szegedi gyors? Olyan projektet kell felmutatni, amely önmagában működőképes, átlagos alkalmazotti képességekkel továbbvihető.

  Ha mégis konkrét emberbe fektetnek, az kizárólag úgy lehetséges, hogy a termék lényegében már kész van, így a delikvens esetleges véletlen és váratlan elhalálozása vagy simán csak hosszabb idejű akadályoztatása esetén sem áll le a gyártás.

  • „Nincs olyan komoly befektető, aki olyan cégbe fektetne amely sikere 1-1 emberen múlna”
    –
    Persze, mindegyik befektető ezzel kezdi… :-DDD
    –
    De én még nem láttam egy olyan nagy újdonságtartalmú projektet sem, ami szakmailag ne egy kulcsemberen múlt volna.
    Az egész projektet kézben tartó szakmai vezető nélkül ugyanis se kicsi, se nagy fejlesztést nem lehet megcsinálni.
    –
    A kockázati befektető dilemmája tehát a következő:
    –
    1. Olcsón megveszi a kulcsembert, épít köré egy csapatot, és vállalja a kockázatot, hogy a kulcsembert még a csapat felépítése előtt elviszi az influenza.
    Ez hoz kis pénz kockáztatásával nagy profitot.
    –
    2. Drágán megvesz egy már működő csapatot, és vállalja a kockázatot, hogy rossz csapatba fektette a pénzét.
    Ez hoz nagy pénz kockáztatásával nagy profitot.
    –
    Egy startupba való kockázati befektetés – ha sikeres – mindig gyorsan felfutó üzletről, tehát dinamikusan bővülő tevékenységről szól.
    –
    Dinamikusan bővülő tevékenységet viszont csak folyamatos csapatépítéssel lehet megvalósítani.
    –
    A kockázati befektető tehát sokkal jobban jár, ha ő maga gondoskodik a pótolhatatlan ötletembere pótolhatóságáról (vagyis a csapatépítésről), mint ha csak olyan startupokkal áll szóba, akik már komplett szervezetet állítottak fel az ötlet megvalósítására.
    –
    Persze ehhez az szükséges, hogy a kockázati befektető ne csak pénzt adjon a startupnak, hanem egy olyan profi menedzsert is adjon a pénz mellé, aki folyamatos csapatépítéssel képes a gyorsan bővülő tevékenységet megszervezni.

• Hogyan szerezz tőkét?
  Kérj apádtól!
  –
  Tanulságos mese.
  –
  A régi időkben az IBM afféle szekrénysor méretű, ún. mainframe gépek építésével foglalkozott.
  Akkoriban a világ számítógépeinek kb. 80%-át az IBM építette, ezért a monopolhelyzetükkel visszaélve nem erőltették meg magukat. Lassú, megbízhatatlan, kommersz technológiájú gépeket készítettek. De mivel ők voltak a legnagyobbak, a többség így is tőlük vásárolt.
  Sokaknak bökte ez a csőrét akkoriban.
  –
  Az IBM főkonstruktőre, Gene Amdahl ezért úgy döntött, hogy önállósítja magát, és bebizonyítja, hogy jobb gépeket tud gyártani, mint a saját anyacége. Testreszabott nagysebességű integrált áramkörökből csúcstechnológiájú IBM-kompatibilis (egen, már akkor is :-D) gépeket akart építeni. Gyorsan megnyerte ehhez valamelyik IC-gyártó támogatását, és az IBM-hez hasonlóan ő maga is gyártani kezdte a szekrénysor méretű nagy gépeket. Csak az övé gyorsabbak voltak.
  –
  Viszont a gyereke, Carl Amdahl szintén villamosmérnöknek tanult, és diplomamunka-választás ürügyén azzal csesztette az apját, hogy szerinte a kedves papa ágyúval lőtt a verébre: mert ő bizony a boltban vásárolható kommersz IC-kből is sokkal olcsóbb, gyorsabb és megbízhatóbb számítógépeket tudna építeni, mint az IBM.
  Sőt, az ő gépe akár egy irodai asztalban is elférne, és nem kéne hozzá külön klimatizált számítógépterem meg külön üzemeltető csapat.
  És ő bizony mindezt akár egyetemi diplomamunkaként is meg tudná csinálni.
  –
  És itt jön a mese lényege.
  –
  Apuka fogta a gyerekét, adott neki pénzt és labort a gép megépítésére, és adott mellé egy profi menedzsert, Magnusont, hogy építsen a gyerek ötlete köré egy céget.
  Hogy amikor a gép elkészül, a cég rögtön a piacra tudjon vele lépni.
  És hogy a fiacskája el ne bízza magát, még a céget is Magnusonról nevezte el… :-)
  –
  Az egy dolog, hogy a srác 18 hónapon belül egy gyártható, prototípust produkált.
  És tényleg kommersz bolti IC-kből készült, és tényleg olcsó és megbízható volt.
  –
  De a lényeg, hogy itt nem a végzős egyetemistától várták a saját cége megszervezését.
  És nem is akarták őt a prototípus elkészítése után „sikeres exitként” kilóra eladni.
  Hanem amíg ő fejlesztett, egy profi menedzser felépítette és felfuttatta körülötte a céget.
  –
  Na, hát kb. erről beszélek…

• Kedves Rumata!

  Látom benne vagy rendesen, ezért tanácsot kérnék Tőled. Én speciel „megvalósíthatatlan” energetikai témákkal foglalkozom, mint amilyen pl. az éjjel-nappal napelem, az extrém forgatónyomatékot produkáló plazma-motor vagy az elektroaktív villamos forgógép, ami egy visszacsatolt üzemű oszcillátor. Már sok helyen kopogtattam, de vagy nem nyílt ki az ajtó, vagy ha igen, akkor hamarosan félbeszakították a mondókámat. Szerinted hogyan kellene jól csinálnom?

  Üdv. BLaBLa

• Kedves László,
  –
  először is odáig kéne eljutnod, hogy ne akarjanak félbeszakítani, hanem órákon át áhítattal halgassanak, és higgyék el neked, hogy amit eddig lehetetlennek gondoltak, az a te megoldásoddal mégiscsak lehetséges.
  –
  Mert ha még azt se hiszik el, hogy lehetséges amit mondasz, akkor hogyan tudnád őket rávenni arra, hogy még pénzt is tegyenek bele? Hiszen még arról is meg kell győznöd őket, hogy az általad feltalált kütyü valóban nyereséggel gyártható és eladható lesz.
  –
  Tehát az első lépés: gondold át, hogyan tudnád őket meggyőzni őket a megoldásod megvalósíthatóságáról és működőképességéről.
  –
  Ha pedig tényleg olyan sok „megvalósíthatatlan” ötleted van, akkor ne sajnáld őket, hanem kockáztass egy kicsit.
  –
  Például adj be az egyikre egy szabadalmi bejelentést, és utána menj el tárgyalni a befektetővel.
  Egy ponton a befektető azt fogja ajánlani, hogy győzd meg az általa választott szakértőt az ötleted működőképességéről és gyárthatóságáról, és akkor hajlandó lesz pénzt beletenni.
  A szabadalmi bejelentésed birtokában ezt görcsölés nélkül bevállalhatod.
  És ha valóban sikerül meggyőznöd a szakértőt, akkor máris folytatódhat tovább a tárgyalás a prototípus finanszírozásáról.
  –
  Mit veszíthetsz?
  –
  A legrosszabb, ami történhet, hogy a szakértő – titoktartási szerződés ide vagy oda – ellopja a találmányodat, te pedig pénz és piaci jelenlét híján nem tudsz ez ellen fellépni.
  A valóságban azonban ennek egy csomó okból nagyon kicsi az esélye.
  Egy teljesen újszerű megoldás megvalósításához ugyanis a szabadalmaztatható ötleten kívül még vagy féltucat know-how szintű trükkre is szükség szokott lenni, amit te tudsz, a szakéértő viszont valószínűleg nem.
  Mert ha tudná, akkor őneki jutott volna eszébe a te ötleted.
  –
  Amúgy pedig ha van egy elsőbbséget igazoló bejelentésed, akkor a szabadalombitorló piaci sikere kiváló referenciát jelenthet neked ahhoz, hogy befektetőt találj a szabadalombitorló bepereléséhez.
  Több példa is van ilyen esetekben arra, hogy a noname feltaláló a multival szemben is nyerni tud.
  Ez is egy útja lehet a gyors meggazdagodásnak :-)
  –
  Amúgy pedig, ha sok „megvalósíthatatlan” ötleted van, akkor még az sem számít sorstragédiának, ha némelyiket nem te valósítod meg :-(
  –
  Persze ott van alternatívának a „királyi út”: csinálj saját erőből egy működő prototípust, vagy legalább készítsd el a terveit, és mellékeld hozzá a működését leíró számítást vagy számítógépes szimulációt.
  –
  Meg fogsz lepődni, hogy mennyivel komolyabban vesznek a befektetők akkor, ha az ékesszóláson és a kockás papíron túl valamiféle érdemi mérnöki munkát is fel tudsz mutatni nekik.
  –
  Tehát munkára fel, és sok szerencsét!

• Kedves Rumata!

  Köszönöm a választ. Az első szabadalmi beadványaimat 1996-1997-1998-ban adtam be olyan K+F ígéreten felbuzdulva, amelyet természetesen igen korrekt innovációs segítőtársaim sohasem tartottak be, viszont Las Vegasban alapítottak rá egy céget. Ezt onnan tudom, hogy az ígért két hónap helyett három év múlva találkoztunk újra és elém pöcköltek egy névkártyát, amelyen egy olyan nevű amerikában bejegyzett cégnév szerepelt, amely az én szabadalmi beadványom címe, amit én találtam ki, egy betűszó. A pöckölés után elmentek és azóta sem hallottam felőlük. Egyébként az 1996-os találmányi kiállításon jöttem ossze velük, német és magyar mérnökök, menedzserek voltak.
  A szabadalmi hivatalban újdonságkutatás keretében két év után megállapították /díjazás fejében/, hogy az általam benyújtott szabadalmi leírásban képekkel illusztrált „kütyü”, aminek nincs mozgó alkatrésze az megegyezik egy másik, már megadott szabadalommal, ami egy forgógép volt. Tehát mégegyszer: egy transzformátor azonos egy villanymotorral!? Erről ennyit. Persze nem volt érdemes tovább froszlizni a dolgot, hiszen a Dr. Műszaki úr már csak jobban tudja.
  Aztán: néhányszor azért végighallgattak itt-ott, díjakat nyert innováció cég mérnökei, a gazdasági minisztérium szakemberei /szintén mérnökök/, BME néhány tanára és így tovább. Lesújtó tapasztalatokat szereztem, elektrotechnikai terminus technikus-omaimat nem értették, volt olya fejlesztőmérnök, aki azt mondta a végén: semmit nem értett az egészből. Nem a sarki kofákról beszélek, hanem állítólagos K+F mérnökökről.
  Aztán volt olyan is, hogy számítógépen lemodelleztük a „kütyü” működését, értetlenkedtek egy ideig, most nélkülem fejlesztik a modellt.
  Szerinted hogyan kellene első ránézésre megállapítani, hogy ki a sunyi, alattomos, a hozzá nem értő, a diplomákkal dobálózó /mert ilyen is volt/ de az egészből egy kukkot nem értő kolléga, akikkel nem lett volna szabad szóbaállni?
  Végül, de nem utoljára: hogy jövök én /BLaBLa/ ahhoz, hogy azt állítom, valami jót, újat gondoltam ki?
  Ennyi nagyszerű tapasztalat alapján kezd megjönni a kedvem valami nagyszerű ötlet házilagos kivitelézéhez /amint javasoltad/, már csak néhány külföldi céggel kell megállapodnom a „kütyü”-höz szükséges alkatrészek legyártásához, amelyeknek az árát mellényzsebből kifizetem /100 év spórolás után/.
  Hát kedves Rumáta, ennyit tudtam elmondani egyelőre. Reggelig tudnám folytatni, de mi értelme volna? Akinél a döntés /meg a pénz/, annak nem fontos a fenntartható fejlődés, meg különben sincs klímaváltozás, meg az atomenergia az olcsó is, tiszta is, nincs itt semmi baj. Aztán különben ott van a rengeteg alternatív energiaforrás, van csutaszár, tehénlepény az erőművek számára, ez ám a huszonegyedik század.
  Hát valahogy így van ez, számomra vagy húsz éve.

  De azért köszönöm az ötleteidet, lehet hogy a következő húsz évben megint megpróbálom!

  Üdvözlettel BLaBLa

• Üdvözletem Rumata!

  Nem válaszoltál a történetemre, szeretném tudni, mégis mi a véleményed? Ha volna további ötleted a világ számára, szívesen olvasnám.

  Üdv BLaBLa

• Kedves László,
  –
  nekem a találmányokról és a megvalósítás problémájáról mindig a Wright fivérek jutnak az eszembe.
  Akik ugye igazából csak egyetlen találmányt valósítottak meg egész életükben (a fordulókra képes, csűrőkormánnyal ellátott repülőgépet), de azt aztán példamutató módon.
  –
  Egy házinyomdával kezdték, aztán biciklijavító műhellyel folytatták, amit aztán bicikligyár követett.
  És mindezt tudatosan azért csinálták, hogy a gyerekkoruktól kezdve folytatott repülőépítési kísérleteiket legyen miből megfinanszírozni.
  Úgyhogy amikorra már sikeres bicikligyárosok lettek, addigra a repülőgépük is megvalósult.
  –
  Sajnos, a mai világban kicsit gyorsabb a technika fejlődése annál, hogy egy találmány megvalósításához legyen idő egy bicikligyárat felépíteni.
  Ha pedig több találmányod is van, akkor még rosszabb a helyzet.
  –
  De vehetjük a másik végletet, Barényi példáját is, aki a világ legtöbb (>3000) megadott szabadalmával dicsekedhet. Tudod, ő tervezte meg egyetemistaként a világ legsikeresebb autóját, a VW Bogarat.
  Ő például úgy jutott révbe, hogy miután már elég sok megvalósítatlan (vagy más által ellopott és megvalósított) találmánya gyűlt össze, a Mercedes 100 ezer márkáért kilóra megvásárolta őt az összes jövőbeli ötletével együtt.
  Attól kezdve már csak az ötleteléssel kellett foglalkoznia, mert az összes többi fárasztó tevékenységet – beleértve persze a meggazdagodást is :-((( – a Mercedes nagyvonalúan átvállalta tőle.
  –
  –
  Amikor az insiderblog-ban te „ötletekről”, „találmányokról”, „termékekről” vagy „vállakozásokról” olvasol, „kockázati befektetőkről”, „fejlesztésről”, „technológiákról” és „high tech-ről” hallasz, bizonyára az az illúziód támad, hogy ezek a hangzatos dumák a fizikai kütyükre is értelmezhetőek volnának.
  –
  De nem értelmezhetőek.
  Ugyanis az a befektető, aki egy internetes társkereső vagy online store bevezetésére a megtérülés bármiféle garanciája nélkül is bátran ad pénzt, egyből szorulásos tüneteket mutat, ha valódi termék, valódi technológia és valódi fejlesztés kerül szóba.
  És hiába jössz neki azzal, hogy az internetes buli ugyanúgy 100%-os kockázat (amit őt maga is készséggel elismer), és hiába magyarázod neki, hogy még egy ingatlanberuházáson is sokkal nagyobbat bukhat, mint a te kütyüd prototípusának finanszírozásán.
  Nálunk – Európában – a befektetők egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy valaki egy olyan új dolgot tudna kifejleszteni, amiből nagy üzlet lehetne.
  Szerintük erre csak a multik képesek.
  –
  Kérdezhetnéd, hogy akkor miért tesznek kivételt az internetes ötletek finanszírozásával.
  –
  A válasz egyszerű.
  Kényszerből.
  –
  Rájöttek ugyanis, hogy az interneten akár egy rongyos gatyájú kölyök is hatalmas üzletet tud csinálni az ötletéből. Magyarul: a befektetők teljes kihagyásával is!!!
  És ez a pénzembereket annyira kiakasztja, és annyira hisztérikussá teszi, hogy az internetes ötletek – de csak kizárólag azok! – finanszírozásában hajlandók elfogadni a 100%-os kockázat elvét.
  –
  Ez kb. olyan, mint az alaszkai aranyláz.
  –
  De azt látnod kell, hogy ettől még a te kütyüiddel szemben a kockázati befektetők pont ugyanolyan rövidlátó, szorulásos, fantáziátlan földhözragadtságot fognak tanúsítani, mint azelőtt.
  –
  –
  Akarsz valami normális befektetőt találni?
  Akkor sipirc, menj Amerikába!
  –
  És ezt nem (csak) én mondom.
  Nekem például egy német üzletember mondta először.
  Kb. 25 évvel ezelőtt….

• Kedves Rumata!

  Légy szíves definiálni, hogy mit értesz internetes ötleten, amin aztán kapnak a befektetők? Létezik olyan kategória, hogy : „internetes ötlet”? Ez miben különbözik a nem internetes ötletektől? Milyen kritériumok alapján dől el az, hogy az ötlet „internetes” vagy éppen nem az? Ha nem az, akkor alacsonyabb rendű? És ha igen, miért? Ki állapítja meg? Miért kell ebben a megállapításban hinni? Te elhúztál amerikába?

  Üdvözlettel BLaBLa

• Kedves László,
  –
  igazad van, valóban pongyolán fogalmaztam.
  –
  Tehát a kérdéses kategóriát valójában „informatikai ötletként” lehetne definiálni.
  Vagyis olyan ötletet, ami egy létező berendezés vagy informatikai infrastruktúra újszerű használatával hoz létre új terméket, szolgáltatás, piacot.
  –
  Az ilyen ötletek közös jellemzője, hogy:
  –
  1. Megvalósításukhoz nincs szükség drága eszközökre (az eszköz már adott), hanem csupán némi élőmunkára (programozásra).
  2. A létrehozott termék vagy szolgáltatás piacképességének tesztelése, ill. piacravitele (az Interneten) szintén minimális ráfordítást igényel.
  3. Tehát az ilyen ötletek minimális kockázattal és ráfordítással hatalmas jövedelmet hozhatnak.
  –
  Lásd be, hogy ehhez képest bármiféle új vasáru kifejlesztése egészen más műfaj.
  –
  Tehát szó sincs arról, hogy az egyik vagy másik „alacsonyabbrendűbb” lenne.
  –
  Csupán arról van szó, hogy sokkal macerásabb egy új vasárut kifejleszteni, mint a meglevő vasak újszerű használatára ötleteket kiagyalni.
  –
  Így hát ez a kétfajta – hardver és szoftver – innováció teljesen eltérő szemléletet és finanszírozást igényel.
  Még a fogalmak alatt sem ugyanazt értik.
  És persze a szemléletük is teljesen más.
  –
  Ami pedig az utolsó kérdésedet illeti: én túlságosan kalandvágyó vagyok, ezért egyelőre még nem húztam el Amerikába :-)

Comments are closed.