Hogyan tovább ökoszisztéma? – ‘szakmai szamizdat’ vita

2011-ben, amikor kiírtuk ennek a blognak az oldalára a jelmondatot, még azon vitatkoztunk miként kell az “ecosytem” szót magyarul leírni… Mára a szó a startup világ alapfogalmává és örök vitatémájává vált. Hurrá vagy nem? Talán kiderül, ha végigolvassuk Oszkó Péter “szakmai szamizdat”  írását (forrás: LinkedIN). “Szamizdat”, mert egy konf-ra szánta, de ott elmondani nem tudta. “Szamizdat”, mert valami erősen anakronisztikusról szól, amivel nehéz vitába szállni. Nos mégis megpróbálom! Vita a mélyéről és a jövőről!

Szóval ellenvélemény következik. Nem a szokásos fajtából. Próbálok a mélyére fúrni.

Mert menjünk csak sorban Oszkó Péter, alias befektető – egykori alapkezelő – igazgatósági tag, angyal befektető vagy jelenleg inkubátor, akcelerátor (???), “nem-is-tudom-milyen-beosztásban-van-most” szakmai véleményformáló írásán, aki anno az OTP összes kockázati tőkealapját vezette és akiből egyik napról a másikra üzleti angyal és inkubátor lett. Nála jobban kevesen látják itthon azt a pályát, amin a hazai startupok és befektetői szakmai fut vagy inkább futott (?) évek óta:

1 – SZAMIZDAT: a szónak nem a tiltással kapcsolatos  kontextusára gondolok, hanem anakronisztikus jellegére. Mert az általam  “szakmai szamizdat cikknek” titulált írás egy olyan egykor volt és nem beteljesedett befektetői szakmán kesereg, amelyhez a startupoknak sajnos nem sok köze volt. És amelynek nem külső szemlélője az író, hanem belső és tevékeny alakítója volt, még anno befektetőként. Ugyanis furcsán skizofrén szerep arról a befektetői szakmáról állítani kritikát, amelynek az író maga is meghatározó alakítója és potentátja volt. (Sokan ma is befektetőként tekintenek Péterre, számomra is nehéz őt inkubátorként elképzelni.) Ennyit a tematikai ambivalenciáról és az írás “görbetükréről”, márha értitek mire gondolok…  De persze mindez feldolgozható és átértelmezhető, ha mindebben a konstruktív, önostorozó vagy csupán önkritikus aspektust látjuk! És igen, ez tűnik a legvalószínűbbenk. Amolyan felismerésnek. Megvilágosodásnak. És ez utóbbi a legvalószínűbb.

bio_hatched

2- A PIAC HIÁNYA: Mert miképpen is lehetne felfogni azt az oszkói-állítást, amely így hangzik abban a bizonyos “szakmai szamizdatban” a hazai kockázati tőkében utazó, befektetői szakmáról:

“… a jelenleg aktív hazai angyal befektetői kör ilyenformán szervezett keretek közt működő, magát a nemzetközi piacon is megmérettetni képes intézményi befektetői infrastruktúra megteremtésében is eszköztelen. Nem véletlen, hogy a hazai befektetői formációk jelenleg szinte kivétel nélkül alkalmatlanok arra, hogy külső, akár intézményi, akár magánbefektetői forrásból, de ne uniós vagy állami szereplőktől vonjanak be kihelyezhető tőkét és győzzenek meg szereplőket arról, hogy a hazai startup ökoszisztémába érdemes befektetni.”

Nos bumm. Ezek nagyon komoly állítások. Ez lényegében leírja az elmúlt évek bármilyen befektetői és hazai szakmai munkásságát. Sőt az egész magyar befektetői piacról állít ki jelentősen negatív kritikát. És innen kezdve jön tovább az oszkói “lesorozás”, amely majdnem a valódi “kiütésig” terjed… Olyan “kiütésig”, amelyben már a startupok is jelentős sorozást kapnak. Szerintem talán nem túl igazságosan, hiszen maga a startup vagy a startupokból álló közeg minderről nem tehet. Csupán mindennek elszenvedő áldozata volt, aki nemhogy a pénzt nem osztotta, de még kapni is alig kapott belőle…

by_milk

Olvassuk csak tovább (kiragadott idézetek következnek) az immár startupokat kritizáló sorokat:

“Ennek következtében viszont a hazai startup ökoszisztéma robbanásszerű fejlődése nem éri el a nemzetközi piacok és piaci befektetők ingerküszöbét. “
(…)
“A hazai startup világ egyelőre inkább csak itthonról tűnik különlegesnek, a nemzetközi piacokról még legfeljebb a nyolcvanas évek Szilícium völgyének emlékeit idézheti.”
(…)
“Az elérhető fejlesztési és befektetői forrásokat megsokszorozni képes intézményi tőkét érthetően a tényleges hozamok érdeklik, és kevéssé lelkesednek önmagában az ökoszisztéma belterjes, magának szervezett versenyei és díjkiosztói, önajnározó médiamegjelenései is saját gyártású sikersztorijai iránt.”

… és nem folytatom tovább. Ezek az idézetek önmagukban is jelentős szakmai bírálatot jelentenek már a startup világra nézve is.  Sőt kiábrándultságot mutatnak az egész szakmát illetően, legyenek azok befektetők vagy startupok. Vagy ha jobban dekódoljuk az üzenetet, akkor egyfajta kiáltványt fogalmaznak meg, amely a piac átalakításának igényét, a jelenlegi szakmai viszonyaink tarthatatlanságát mutatják. Egy olyan tükröt, amelybe nem szívesen nézünk egyiken sem, akik ennek tevékenyszereplői vagy akár elszenvedői vagyunk.

tumblr_oc0x8rondv1qkbpm3o1_1280

3 – PIACI HOZAMOK BŰVKÖRE – És erre a negatív szakmai horizontra válaszul a szerző felkínálja az egyetlen megoldást, amely a piac és a piaci hozamok új rendszerét írja le. Azt a rendszert, ahol a piaci hozamok révén a külföldi befektetők megindítják a pénzt a hazai startupok felé, ahol megjelennek az intézményi befektetők és a hozam reményében felülértékelik a startup piacot. Egy olyan konjunktúrális víziót, amely életre leheli ezt a jelenleg megrekedt és piaci működés nélkül bolyongó startup világot.

És én ezen utolsó állításokkal akarok csak vitatkozni. Mert amit ez előtt olvastam az oszkói-írásban azzal nehéz lenne vitába szállni. Inkább csak csendben és hümmögve olvastam. Legalábbis azokat a részeket, amelyeket a befektetői világ működéséről, és hazai sikertelenségéről írt Oszkó Péter.

Azzal viszont vitába szállok, hogy mindebben a startupok is ludasak lennének! És ezt jelentősen igazságtalan és övön aluli ütésnek látom a startup világ szempontjából. De miért is?

MERT:

  • – maga a startup világ, a startupok ennek az elszenvedői és nem várományosai, vagy nyertesei voltak,
  • – a startupok ebben nem alakíthattak semmit, nem volt szervezetük (mint a befektetőknek a HVCA), amely folyamatosan szakmai keretet adott a hazai befektetői világnak,
  • – nem védte meg soha senki sem a startupokat, mint ahogy a Jeremie befektetők rendszeresen megvédték magukat, vagy védték a befektetési átláthatatlanságukat,
  • – nem voltak szervezetek, hatóságok, akiket bármikor is érdekelt volna egy kisvállalkozás síráma vagy panasza, ha az EU forrás elérhetetlenségéről szólt.

Satöbbi. Bár ezt nem síránkozásnak szánom. Csak tényként mondom.

Tehát azt azért szögezzük le, hogy ebben a startupok nem ludasak! A startupok jelenleg is építik a saját ökoszisztémájukat és piaci alapon próbálnak érvényesülni! Ez nem a befektetőkön múlik. Mint ahogy több plénumon évek óta hangsúlyozom, hogy a “Szilícium völgyet sem a befektetők hozták létre, hanem innoválni akaró iparágak alakították ki”. 

(aki ismeri ezt a régi mantrámat, az tudja mire gondolok)

tumblr_o8wgjtaymo1qhyndxo1_1280

 

ÉS ITT JÖNNE AZ ÉN VÍZIÓM AZ ÚJ ÖKOSZISZTÉMÁRÓL!

Az én vízióm, amely alapvetően nem egy hozamokkal telesrófolt startup szakmáról szól, ahogy az oszkói-vízióból ezt gondolhatnánk. Ez inkább egy piacilag dinamikusan fejlődő, startup világról szól, amelynek nem alakítói, hanem rész-szereplői a befektetők.

Egy olyan új startup világról beszélek, amelyben mindent a tehetségek visznek.

Ahol magukat a tőkealapokat is olyan emberek vezetik, akik tanulni képesek, akik nem buta excell-ben keresik a megoldást, akik mások pénzét valóban hittel-felelősséggel és tudással akarják kihelyezni. Ahol a startupok a legtehetségesebbek közül valóak, akik ha kell segítséget kérnek a náluk okosabbaktól és nem félnek közösen dolgozni más startupokkal. Ahol mindenki hisz egy olyan piacban, ami a korporáción és együttműködésen alapul. Az “élni-és-élni-hagyni” elvén. Olyan szakmai rendszerben, amelyben mindent a tehetségek és a tudás vezérel. Mert az üzlet és a piac is csak ennek egy megnyilvánulása. Amikor hozamról és profitról beszélünk, akkor azt a tudást értékeljük be, amelyet ezek a startupok a piacon, a jövőben, a globális piactéren elérni képesek.

by_gathering2

Az én jövőképemben működő startup piac fő jelmondata pedig nem a hozam, nem a befektetők profitja, hanem a tudás és a tehetség megtestesülése. Az a világ, amelyben a legtehetségesebbek innoválnak és mutatnak valamit a világnak, amely persze mindezt értékeli, kifizeti, profittal látja el.

Ehhez pedig eszközként nem kell EU-forrás, nem kell piaci finanszírozás, hanem az eddigi ökoszizstéma határait kell átértelmeznünk. Mert eddig mindenki Magyarországon húzta meg ezeket a határokat, és ide tette a hazai startupok krémjét. Pedig…

PEDIG AZ ÖKOSZISZTÉMÁNK HATÁRA MÁR MÁSHOL VAN!

Hiszen legutóbbi angliai inkubációs munkámban azzal szembesültem, hogy az igazi tehetségek és a jövő új startuperjei már lehet, hogy régen a kinti egyetemeken vannak. Például Nam, a Hardvardról vagy Lóci, az Imperial College-ról már régen egy kibővített ökoszisztéma szereplői. Akik mellesleg magyarul beszélnek, és büszkék a hazájukra és mi is büszkék lehetünk rájuk. (Később majd írok róluk és startupjukról!)

Szóval lehet, hogy csak rosszul keressük a határainkat, mert azok már régóta más dimenzióban értelmezhetőek. Lehet, hogy évek óta a Stanford, MIT vagy éppen a UCL padsoraiban vannak azok a magyar startupperek, akik az oszkói-szamizdat cikk “hozam” gyárosai, akik a hazai befektetési környezet igazi aranybányai lesznek.

Csak immár nem ők fognak bekopogtatni hozzánk. Hanem nekünk kell őket felfedeznünk és megkeresnünk! A jövő magyar (vagy világpolgár?) befektetőit én aktív befektetőknek látom. Olyanoknak, akik keresik és nem várják a tehetségeket. Nem azon sopánkodnak, hogy hol maradnak / lesznek az exit-jeik! Hanem azok, akik aktívan és kutatni vágyóan utána mennek a tehetségeknek, hisznek a tehetséggondozásban, ismerik az innovációs folyamatok rejtett működését és perisztaltikáját, és akik emiatt valóban sokat kockáztatnak! Azt kockáztatják, hogy elszalasztanak-e egy új tehetséget vagy éppen megnyernek az országuknak! És itt már régen nem egy startup ökoszisztémáról beszélek. A víziómban ennek már máshol vannak a határai! Ott ahol a tehetségek tanulnak, dolgoznak és ahol startupot fognak alapítani!

Szerintem ez lesz az új startup ökoszisztéma!

És ettől lesz a világban említendő!

tumblr_n2dstm80hl1qa4iv8o8_1280

DISCLAIMER: Amúgy nagyon köszönöm Oszkó Péter inspiratív írását, és remélem, nem ellenzi, hogy vitába szálltam vele és idéztem tőle. Köszönöm! 

 

Kapcsolódó posztok:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.