Startup-tudósítás: a Közel-Keletről, testközelből (1.)
Dubaj, a legek városa. Idén először az „öreg” Gitex IT expo szervezői pedig a startupokra is rámozdultak, döbbenetes felhozatalt felvonultatva. Szubjektív tudósításunk első része következik egy 828(!) méter magas, elképesztő felhőkarcoló tövéből…
Atyaúristen! Ez az egy szó ugrik be, amikor a világ legmagasabb épülete, a Burj (ejtsd: burdzs :) Dubai (vagy Burj Kalifa) lábánál döbbenetes partit adnak a Gitex 2016 kiállítás startupjainak, és lehetősége arra, hogy a szuper-gazdag befektetőkkel itt találkozzanak. Bár az informatikai, technológiai kiállításból az Egyesült Arab Emirátusban (angol rövidítéssel UAE, United Arab Emirates) ez már a 36-ik, a startupos részt csak most először szervezik meg.
Itt azonban nem aprózzák el a dolgot! Bár csak a legelső, kifejezetten startupos al-kiállítás a Gitex Startup Movement, mindjárt 400(!) ilyen céget hoztak el a világ 60 országából. Az egyik ország pedig mi vagyunk, négy erős startuppal – és a „nagy anyakiállításon” további tucatnyi érettebb magyar tech-céggel – a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) segítségével jelenhetünk meg. (A startupoknak külön kiállítási támogató programja van az MNKH-nál, Innotrade néven, róluk még később lesz szó. )
No de vissza a nyitóbulihoz. A Burj Dubai, vagy Burj Kalifa, vagy egyszerűen csak Armani Hotel, ahogy a helyiek emlegetik, amelyhez közeledve egyre kevésbé látszik a csúcsa, elképesztően mély benyomást tesz az emberre. Valami olyasmi az érzésem, hogy Dubaiban minden lehetséges, hogyha technológiáról van szó. Az extremitás miatt jött ide 400 startup – mondom magamban. De a mellettem álló srác már válaszol is, amikor megjegyzem, hogy Bécs egy évtized alatt épített ekkora rendezvényt, a helyiek pedig egy év alatt… „A pénz vonzása” – ad egyszerű választ a mellettem álló magyar startupper.
Hát igen, ha nagyon leesik az olaj ára (ahogy történt az elmúlt egy-két évben), vagy ha egyszer majd csökken a helyi kitermelés, akkor kell valamit kezdjenek a leggazdagabb arab országok is. Persze Dubai a „Közel-Kelet Hongkong-ja” vagy Amszterdamja, azaz kereskedelmi kapuja, ahol a legtöbb üzlet köttetik a régióban, ahová a legtöbb légi járat érkezik (nagy tapsot az Emirates-nek, mely kiemelkedik a szürke légi cégek közül) és ahol a legmagasabbak a felhőkarcolók…
…És ahová a leginkább érdemes eljönni keleti üzleteket kötni. Mert nem csak olajpénzek, de a közeli India és Kína technológiai és kereskedelmi csapatai is teljes harci díszben itt vannak (sok száz, sőt, ezres nagyságrendű kisebb stand, de persze tucatnyi amerikai és európai és globális nagyvállalat is a TOP cégek közül.
A esti fogadáson is sokféle náció van, együtt szürcsölik a koktélokat, üzletről, innovációról, pénzszerzésről beszélgetnek és ámulnak. Nem csak a 828 méter magas mega-torony semmihez sem hasonlítható fényjátéka, hanem a világ legmagasabbra lövellő, legnagyobb szökőkútjának zenés játéka is fokozza a „hűha” érzést. És közben kapcsolatot kell építeni, befektetőknek kell mesélni a projektekről. Mert a világ legmagasabb toronyháza tövében, a partiteraszon sok százmillió dollár felett rendelkező, általában a helyi fehér viseletről messziről kiszúrható befektető keresi célpontját. Nem is szólva az olyan nyugati gurukról, mint például a 500 Startups egyik alapítója, vagy a Dropbox egyik sztár-befektetője.
No, aki az olvasásban eddig eljutott, most egy remek sztori részese lehet. Eddig azt gondoltuk, hogy a magyarok leleményesek. Hm. Igen, így van, de itt kiderült, hogy azért másokat sem kell félteni. Háromezer nemzetközi pályázó startup közül a helyi kormány 30-at válogatott ki több területről (energetika, egészségügy, ICT, stb.), akik 12 hétig itt lehetnek, minden költségüket fizetik, és még tulajdonrészt sem kérnek, pusztán a befektetési lehetőséget keresik, így vonzzák ide a legjobbakat.
Egy walesi srác pedig büszkén mutatja telefonján a videót, hogy két hét alatt nem csak a tévébe került be, de a sejk, a herceg és delegációjuk az ő találmányukat is szemrevételezte. No, de hol van itt a lelemény? Hát, egy kis alkohol (a szállókban lehet kapni és fogyasztani) után a srác bevallja: a sejk nem a hiper-szuper találmányt csodálta meg, csak egy ahhoz hasonló, helyszínen 1 nap alatt össze-hekkelt egy primitív deszkamodellt! Az igazi prototípus ugyanis a londoni reptéren rostokolt, de a fiú a helyi bevásárlóközpontban szerzett valami hasonlót, felmatricázta saját logójukkal, mert nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy a tévébe bekerüljön és a sejkkel találkozzon! Ügyes…
És valóban, az óriási tömegből ki kell tűnni! Csak egy kis adalék: az első napon több mint két órába telt, míg kijutottunk a helyszínre, bejutottuk a Gitex kiállításra és a tíz(!) Hungexpo nagycsarnoknyi kiállítási térben 30 perces gyaloglás és bolyongás után rátaláltunk a startup hangárokra és a megfelelő standokra. Pedig egyikünk sem először járt nagy nemzetközi kiállításon.
Kalandos ugyanis egy ilyen túra. A kultúra teljesen más, az internet kapcsolat drámaian rossz, mint minden nagy kiállításon. Sok csodát látunk, de nagy kitartásra, leleményre van szükség ahhoz, hogy sikert érjünk el, üzleteket kössünk.
A helyi üzleti kultúráról és starupjainkról a következő részben bőven szólunk még. Addig is beszéljenek a képek alább. Ha tudunk végre tüzet (azaz netet) csiholni és megoldom valahogy a képek feltöltését… Mint látható, sikerült.
Talán egyszer a helyesírás ellenőrzőt is fel tudom telepíteni (elnézést a sok hibáért).
Jut eszembe, kirakom a felhőbe, és ott majd megnézi a Google.
Na persze, ha nem szaggatna ennyire a net, még sikerülne is…
Istenem, a tech közel-keleti fővárosába kérlek küldj egy normális wifi-t, vagy legalább 3G-t. :)
*
*
*
*
*
