Sírjunk vagy nevessünk? – folytatás és $250 millió

Tudjátok, nagy szószólója vagyok annak, hogy „nyitni kéne” és, hogy „lemaradunk„. Legutóbb szeptemberben az NFÜ vezetőinek próbáltam (finoman) magyarázni, hogy azt a keveset okosabban is szét lehetne  osztani a startup-oknak… és most ezt olvasom: „a Balti államok 250 millió dolláros (!) innovációs alapot hoznak létre startup-oknak” – Immár nem kérdés, hogy „sírjunk vagy nevessünk”...  Szerintetek melyik lesz?

A MAGYAR INNOVÁCIÓS ERŐ ADOTT

Pedig kiválóak a szakmai fundamentumaink, mert igenis vannak világsikeres magyar startup-ok. És ahogy ma egy innovációs szakembertől hallottam: bizony a világ még mindig felfigyel a magyar matematikai tudásra, elismeri a mi Neumann-Jánosainkat. A tudományban ott lehetünk az élbolyban. Ebben igaza van! Igen, ezt én is így tapasztalom a világban, a startup-ok között járva! De most a jelek arra mutatnak, hogy egyre fejetlenebbül megy a startup-okra jutó kevés, támogatási pénz kihelyezése. Talán mert a hivatalokat nem érdekli a világ haladása, nincs idejük arra, hogy a jövőn elgondolkozzanak vagy mindezt nemzetközi kontextusba helyezzék. Plusz ennél figyelemre méltóbb, hogy  a környezetünkben a jelek elkezdenek arról tanúskodni, hogy a régiónk is kezd egyre nagyobb sebességbe váltani a startup-fejlesztés kapcsán. Valami kezd elindulni startup kérdésben a környező országokban! És erre figyelni kellene!

BALTIAK 250 MILLIÓJA KONTRA MAGYAR „REKRUÁCIÓ”

Egyik befektető barátom küldte „no commenttel” ezt a hírt: a balti államok 250 milliós, azaz KETTŐSZÁZÖTVEN MILLIÓS !! alap létrehozását tervezik innovációs témában. (ITT OLVASHATÓ, ÉRDEMES!) 40 millió euróval az European Investment Fund (EIF) is beszáll. Én itthon csak Oszkó Pétertől hallottam egy közös üzleti ebédelésen egy vidéki konferencián, egy nagy 80 millió eurós rekruációs alap létrehozásának tervéről, amibe az EBRD szállna be. Ez volt a legnagyobb összeg, amelyet hazai tőkealapra 3-4 év alatt itthon hallottam. De ez tudtommal a már működő, de nehézségbe került KKV-k „visszaturbózását” lenne hivatott szolgálni. És mintha közben ennek el is indult volna az első lépése… de elnézést, ha ez mégsem az! (lásd hasonló formátum az OTP Fordulat Tőkealap, amely nemrég 5 millárdos tőkével indult) Itt persze nem találkoztam semmiféle „startup” indíttatással és céllal, pedig az összeg elég nagy lehetne. Nem értem, itthon miért csak abban látunk perspektívát, hogy visszahozunk már nehezen működő cégeket a piacra? Miért a gazdaság feltámasztását és nem új energiák elindítását látjuk perspektivikusnak? Miért nem merünk az újba, a friss öteletekbe igazán nagy pénzeket betenni? – Persze ez is fontos (mármint az a bizonyos „rekruáció”) , de nem lehetne ezzel párhuzamosan okos és értelmes kisvállalkozás fejlesztési dolgokat indítani, mondjuk a baltiakhoz hasonló megapénzekből? Mert ugye a Jeremie II-ben elindulnak majd a magvető alapok, a maguk 4 x 1,5 milliárdos tőkenagyságával. De ez azért még így is a töredéke az ilyen összegeknek. Hogy leszünk így versenyképesek – nemzetközileg?

BOLGÁROK 12 MILLIÓJA KONTRA ROMÁNOK 100 MILLIÓJA

Ez a bekezdés inkább az Intel-túra beszámolóm befejezésébe kínálkozott volna, de igazából itt jobb helye van. Nevezetesen kint Sopotban sokat beszélgettem bolgár és román startuperekkel az ottani startup helyzetről. A bolgárok elmondták, hogy a Jeremie ott is rendesen elindult, igaz később és más formában, mint nálunk. Az Eleven inkubátor egyik alapítója, Ivaylo Simov szerint ugyanis náluk az volt a meghatározó, hogy néhány politikus hitt a startup gondolat erejében és ezért adtak a 12 millió eurós inkubátor tőkéjéhez 9 milliónyi EU-s Jeremie forrást. Így jöhetett létre – a bolgár kolléga szerint – Európa legnagyobb akcelerátora. Míg Romániában másképp néz ki ugyanez a képlet: a román startupper szerint a Jeremie ugyan jól megy, de van vagy 100 millió eurónyi EU-s forrás, amit startupokra lehetne költeni, de mivel „a helyi politikusok nem hisznek ebben”, ezért évek óta nem költődik a pénz. Tehát más-más modellek zajlanak a környező országokban – azért javaslom az Eleven.bg-t véssük a fejünkbe. Most nyáron indultak, az első programjuk 3 hónapos lesz és kb. 6 startup-ot akarnak először inkubálni. A demo day-üket pedig egyből Londonban tervezik majd megtartani. Éljen Európa! Hajrá, mi még ezen nem is gondolkodhatunk!

A CHILE-I VILÁGSIKER MINTÁJA? 

Aztán itt van a már leírt ír példa, vagy az ahogy a dánok megőrülnek a startup-okért. De említhetnénk a Chile-i startup programot is, amelyről mindenhol a világon szuperlativuszokban beszélnek. A program révén ugyanis Chile 3 év alatt megmutatta azt a gazdaságélénkítő hatást, amelyet mondjuk Izrael a helyi startup és tőkeprogramokkal lényegében hosszú 20 év alatt és sokszoros tőkével tudott elérni. Szerintem egyre inkább az a kérdés, hogy ilyen gyors felfutást és gazdaságélénkítő hatást melyik környező ország fog elérni. Melyik közép kelet európai ország politikai és gazdaság irányító elittje ismeri fel a startup világban rejlő energiákat, a bennük rejlő gyors gazdasági siker ígéretét? Aki erre az útra lép, az az elsők között fog befutni. Eddig a startup világban nem figyeltünk a balti államokra, hát úgy tűnik, hogy érdemes lesz…

És még ne kezdjünk el sírni! Higgyünk a magyar innovációs tudásban, ötletességben és abban, hogy a kiépült ecoszisztémánk megtalálja erre a kihívásra a megoldást! Még hihetünk. Talán egy félévig? Évig? Meddig?