Poraink a szél fújja – „2015” mi maradt és mi jön a start-up piacon?

Mire jutott a start-up világ két év alatt? Mi lett a 2013-as felfutás után 2015-re? Ez még persze nem évvégi összegzés, inkább szubjektív piaci leltár. Listázom kik maradtak meg a piacon… nem sokan… sajna. De miért is? Mi ment félre akkor?

Mert 3 éve tavasszal még rengeteg start-up verseny volt a piacon. Akkor még én is szerveztem (az azóta persze elfeledett) SUU-t, de mindenki start-up konferenciát, versenyt, hackatont szervezett: az IVSZ, Nikita, Shy, Nagy Petroszék stb.

2013 – AMIKOR MINDENKI HAJTOTT

És akkor (=2013) még hajtott mindenki ezerrel, a Jeremie alapok büszkék voltak arra, hogy befektetnek és azon vitatkoztunk, hogy mi a jó befektetés? De aztán mindez anakronisztikussá vált, mert egyértelmű lett mindenki számára, hogy a Jeremie alapok nem kockáztattak, nem fektetnek be és egyébként is, vélhetően másban érdekeltek (sic!).

Pár év alatt arra jutottunk, hogy 2015-re szinte senki sem merte már magát „Jeremie alapnak” nevezni… amolyan szitok szóvá változott, és aki befektetett az is inkább csendben, függetlenül próbálta tenni. Nézzük csak meg az Euroventures sztoriját: inkább svájci alap voltak, inkább angyalokkal álltak össze, de sohasem vették magukra a „Jeremie alap” jelmezét. És be is jött nekik! Számos olyan sikeres befektetést csináltak, amit a rossz ómennek számító „Jeremie” alapok nem tudtak addig. És nem írtunk róluk, nem beszéltünk róluk. Mert csöndben dolgoztak. És sikeresek voltak.

AZ OSZKÓ PIACI JELENSÉG

Aztán itt volt a rengeteg konferencián, közösségi helyen fellépő Oszkó Péter esete. Aki kaméleonként lényegült át egy Jeremie-alap vezetőjéből, inkubációs szakemberré. Rengeteg helyen nyilatkozott, szerepelt. Addig amíg az OTP támogatta Portfolion élén volt, addig sikert-sikerre halmozott, majd távozva az OTP éléről és megváltoztak a dolgok. Péter úgy gondolta, hogy saját vagyonból megkockáztatja és a piaci hírek szerint olyan konstrukcióban állt össze egy korábban magát több publikus téren „beégő” befektetői körrel, amiben a befektetői kör adta a hard cash-t az általa kiválasztott seed-befektetésekhez, majd Péter (mint kiválasztó) vállalta ezek után a kezességet…  a piaci pletykák szerint. Állítólag. Mert ezt már akkor nem akartuk elhinni. Ez olyan pénzügyi konstrukció lehetett, amit piacilag nagyon nagy szakmai hit, kitartás és siker-elvárás indukált. És őszinte csodálattal néztünk Péterre. Hiszen ilyan konstrukciót itthon senki sem mert volna vállalni a start-up-ok érdekében! De állítólag ő merte.  Amíg ez mehetett. Aztán állítólag már ő sem merte. 2015-ben.

HILD, VALNER, KORÁNYI, ZÁBOJI 

Számunkra Hild Imre, Valner Szabolcs, Záboji Péter (isten nyugosztalja a Mestert!) és Korányi László egyet jelentett egy olyan közös platformmal, amelyet a 2013-14-es években az innovációs hivatal (= régi NIH) körül kialakult „udvar” vagy „start-up nómenklatúra” néven említhetünk. Annak idején Cséfalvay prof., akkori államtitkár bejelentette, hogy „Budapest start-up központ lesz” és, hogy az új támogatási időszakból mintegy „140 milliárd jut a start-up-okra”, és ekkor számos start-up véleményformáló elkezdett együtt gondolkozni, mozogni, nyomulni az állammal, az innovációs hivatallal, dr. Csé-vel. Mert 140 mrd irdatlan nagy pénz. Ez sokak perspektiváját „széttárta”, és megnyitotta! Számos olyan szereplő jelent meg a start-up szcénában, akit finoman szólva is a jövőbeli pénz szaga hajtott. Hja, nincs is ebben semmi rossz. Miért is ne működhetne a pénz viziója sokak számára hívó szóként?

Ne legyünk álszentek, mi is benyeltük a sztorit! De aztán jöttek a „bennfentes” hírek arról, hogy dr. Csének az egész ügyre semmiféle felhatalmazása nem volt. Sőt az egész állam apparátus döbbenettel nézte a start-up bejelentéseket.

ÉBREDÉS = VALÓSÁG

Aztán a valóság megmutatta mire is számíthat a start-up világ. Dr. Csé államtitkársága megszűnt, a NIH helyett létrejött az NKFIH. Az új elnök, dr. Pálinkás prof. teljesen más elveket vall, és a NIH apparátusából alig vett át valakit. Egyedül Spaller Endre maradt, a régi mb. elnök Korányi László az egyetemi és Deák Csaba, elnök helyettes az egyetemi szférába távozott. Szóval a stake holderek kikerültek a start-up piacról. Légüres tér lett. Ugyan volt 3 Gazella nyertes inkubátor, azonban lassan vagy nem tudtak szerződést aláírni a Miniszterelnökséggel, aki maga alá vonta a NIH-által „befejezetlen” ügyeket. És új kurzus indult, ahol a start-up eszmék kevésbé, az innovációs fejlődés nagyobb teret élvez.

MI LETT VELETEK RÉGI SZEREPLŐK? 

Szegény Záboji Péter, a mester távozott közülünk. Hild Imre otthagyta a Gazella „nyertes” iCatapultot és elkezdett a visegrádi országok rendezvényein roadshow-zni, egyelőre inkubátor nélkül. Aztán októberre Imre összeállt a szintén Gazella-nyertes, Digital Factory inkubátorral. Azok a szereplők ismét együtt kezdtek el dolgozni, akik a NIH időszakában is a „liebling”-ek voltak (Valner Sz + Hild I) és együtt nyomultak. Nincs is ebben semmi rossz. Ami régen ment, vélhetően működhet most is. Vagy mégsem? Ki tudja.

Shy, aki 2014-ben tucatnyi Hackatont szervezett az egyetemek között, 2015-re egyre ingerültebb lett és ugyan Dehelán Gáborral, Müller Tomival összefogásban sok közösségi eseményt, ügyet szerveztek (pl. Sziget) mégis valamiért hiánnyal néznek a piacra… de dolgoznak, inkubációt terveznek, hajtanak ezerrel.

Aztán itt van Kovács Peti, aki folytatja a CESA Award-ot, amelyet továbbra sem értünk. Lehet az a gond, hogy nem voltunk még a díjon, de nem is láttunk olyan hazai stakeholdert, aki részt vett volna és élménnyel bírna az eseményről. Így ez valami távoli, virtuál eseménynek tűnik számunkra, amellett, hogy persze jó lenne érezni, tudni, hogy ez is magyar és a miénk. És tovább növekszik, valami erős lesz, regionálisan. És jó ezt sejteni, remélni, hinni. Peti ehhez drukkolunk!

Magamról végül annyit, hogy addig míg 2012-ben még „dumára alkalmas” szereplő voltam a hazai start-up szcénében, addig 2014-re teljesen kikoptam belőle. Anno 2014-ban még a SUU-t csináltam, de utána lelassultam és azóta  (csendben) az EIT (= Európai Innovációs Innovációs és Technológia Intézet) Climate-KIC programjában inkubálok. Itt elég jól (nyugiban? jaj) elvagyok, évi 30-40 ötletet, start-up-ot inkubálunk és számos európai rendezvényen veszünk részt. De csak ennyi. Szóval mindez nekem nem tűnik amolyan dinamikus és felfutó sztorinak… Szóval magammal szemben is nagyon elégedetlen vagyok, és ez nagyon nem jó így.

Összefoglalón mintha leállóban lennének a dolgok a hazai start-up szcénében. Vagy rosszul látom? Mi lehet?

DE MI JÖN MOST???

Nos eddig jutottam el magamban a kesergésig.

De nem írtam volna ezt meg, ha nem sejtetném (tudnám?), hogy novembertől új dolgok indulhatnak meg itthon. Amíg az elmúlt 1-2 évben alig voltak start-up versenyek, addig novembertől új versenyek indulnak. Jönnek új csapatok, akik eddig nem voltak jelen a fenti ügyekben. És talán változnak a piaci dolgok. Végülis ez egy „insider” blog. Gondoltam, szólok, hogy változások jönnek…

Figyeljetek! Novembertől számos új szereplő fog belépni a piacra… én már most kapkodom a fejemet… Végre! Történni fog valami!