Félszáz tudós egy budapesti konferencián
Az egyer fontosabb nemzetközi tapasztalatcsere kiemelt szerepet kapott.
Tizennégy nemzet tudósai tanácskoztak Budapesten a „Tudomány és diplomácia: Közép-Európa és a Földközi-tenger déli térsége – Tapasztalatcsere a Magyar–Olasz Kulturális és Tudományos Évad keretein belül” című konferencián, amit a A Magyar Tudományos Akadémia, az Olasz Köztársaság Nagykövetsége és a budapesti Olasz Kultúrintézet, illetve a The World Academy of Sciences (TWAS) közösen rendezett.
Az esemény célja a két régió közti tudományos együttműködés előmozdítása, valamint a tudománypolitika és a tudománydiplomácia lehetőségeinek megvitatása volt.
A tizennégy országot képviselő közel félszáz tudós, diplomata és tudománypolitikai döntéshozó részvételével zajló kerekasztal-beszélgetések fő témái között szerepelt a nemzeti kutatási és innovációs rendszerek megerősítése, a tudományos szervezetek bevonása a tudománypolitika formálásába, valamint a nők tudományban betöltött szerepe.
Az eseményen részt vett Maria Assunta Accili olasz nagykövet, Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára, valamint Bogyay Katalin nagykövet, Magyarország állandó UNESCO-képviselője, az UNESCO közgyűlésének elnöke. A rendezvényt Romain Murenzi, a TWAS ügyvezető igazgatója nyitotta meg, előadást tartott Alan Leshner, a Science magazint is megjelentető AAAS (American Association for the Advancement of Science) vezérigazgatója és Csépe Valéria, az Akadémia főtitkárhelyettese.
„A tehetség megoszlása a világban sokkal egyenletesebb, mint ahogyan azt az országok, régiók tudományos teljesítménye sugallhatja számunkra. A mi feladatunk az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik a tehetség kibontakozását, a tudományban való kiemelkedő teljesítőképességet” – hangsúlyozta Pálinkás József, az Akadémia elnöke. Mint kifejtette, a kutatás-fejlesztésben élenjárókhoz képest a kelet-közép-európai régió sok tekintetben a fejlődő országokhoz hasonló kihívásokkal néz szembe: „A kiválóságok itthon tartása vagy a legfejlettebb kutatási infrastruktúrához való hozzáférés biztosítása nehéz feladat, de nem lehetetlen. A Magyar Tudományos Akadémia példája mutatja, hogy a meglévő erőforrásokat a kiválóság szolgálatába állítva a kevésbé fejlett országok számára is lehetséges az előrelépés” – fogalmazott.
„Bizonyosak vagyunk benne, hogy a TWAS több mint két évtizedes eredményes tevékenysége a feltörekvő országok tudományos megerősödésének támogatásában értékes eszmecserék előmozdítója lesz a Kelet-Európával folytatott párbeszéd során, ahol a tudományos kutatás kiemelkedő múltra tekinthet vissza – mondta Romain Murenzi, a TWAS ügyvezető igazgatója. A szakmai tudás és a támogató szándék ilyen szerencsés együtt járása erősítheti az országaink közti együttműködést, és számos eredményt hozhat.”
Maria Assunta Accili nagykövet méltatta az MTA kutatóhálózatának eredményeit, és kijelentette: az olasz-magyar kapcsolatokban mindig fontos szerepet játszott a kultúra és a tudomány, ezért az olasz-magyar kulturális évadban több ilyen témájú konferenciát is tartanak.
Bogyay Katalin elmondta, az UNESCO célja a nemzetközi együttműködés elősegítése a tudományos és a kulturális élet terén. A nagykövet asszony kiemelte: a szervezet munkájának egyik kulcseleme, hogy támogassa a fejlett és a feltörekvő országok közötti kapcsolatok kialakulását.
„A globális problémákat csak globális összefogással oldhatjuk meg – figyelmeztetett Adel E. T. El-Beltagy, az IDDC (International Drylands Development Commision) elnöke. Mint kifejtette, a Föld népességének gyarapodása, valamint a klímaváltozás egyaránt nagy kihívások elé állítja az emberiséget, amelyekre a választ csak a tudomány révén találhatjuk meg.
Alan Leshner méltatta az Akadémiának a nemzetközi tudománydiplomáciában betöltött szerepét. Az AAAS vezérigazgatójának véleménye szerint a tudomány és a diplomácia szoros kapcsolatban áll egymással, ugyanis kutatási együttműködések gyakran elősegítik a diplomáciai kapcsolatok fejlődését. Példaként említette meg, hogy az amerikai és a szovjet tudósok a hidegháború idején is részt vettek közös kutatásokban.
Az első szekció résztvevői országaik példáján keresztül áttekintették, milyen módon és eszközökkel támogathatják a tudományos akadémiák és civilszervezetek a tudományos kultúrát.
A második szekcióban a kutatónőket hátrányosan érintő jelenségek okait és megoldási lehetőségeit vitatták meg a felszólalók. Csépe Valéria, az Akadémia főtitkárhelyettese előadásában ismertette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 2009 óta a kutatónők tudományos pályafutását esélyharmonizációs keretprogrammal támogatja.
A kevésbé fejlett infrastruktúrával és kutatási eszközökkel rendelkező országok előtt álló kihívásokat tárgyaló harmadik szekcióban példaként említették a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programját, amely a feltörekvő országok számára is mintául szolgálhat.