A felelős befektető! – új modell jön!
Izgalmas hetem volt: szervezem az új J2-es tőketársaságoknak a castingokat, illetve a héten vagy tucatnyi új projektet hallgattam meg. Durva, de a legizgalmasabb kettő az ún. „responsibility investment” kategóriából jött – erről előtte egy kukkot sem hallottam… vauv mi ez??
NÉMET ÉS OSZTRÁK BEFEKTETŐK A TÁRSADALOMÉRT
Már akkor gyanús volt, hogy létezhet valamilyen más típusú projekt vagy startup szemlélet, amikor Benkő Willy (vagy hivatalosan Vilmos) több CSR gyanús startup ötletet küldött hozzám. Ezt akkor Vilmos társadalmi nyitottságának tulajdonítottam… (ezt érdemes elolvasni: „klikk ide plz”) Aztán a héten elküldött hozzám két aktivistát, mondván „Csaba, beszélj velük, ez klassz ügy!”.. És ők egy újszerű, de furcsa esemény érkeztéről számoltak be. Februárban ugyanis lesz Pesten egy startup esemény, amely az ún. „responsibility investment”-ről szól. Nem értettem, hogy mi is ez? Nos a két lány lelkesen elmesélte, hogy vannak olyan befektetők, akik nem az extra profitért, hanem a társadalmi hasznosságért és perspektiváért fektetnek be. Olyasmi ez, mint a befektetők CSR-ja. És ennek állítólag a németek és az osztrákok körében nagy hagyománya van. (Talán Svájcban is?) És most ezt akarják a magyaroknak is megmutatni, hátha…
HAZÁNKBA JÖN AZ IMPACT INVESTMENT!
Aztán meséltek egy Nikolas Hütter nevű német úrról, aki a TONIIC befektetői hálózatot vezeti, akik ilyen befektetéseket keresnek. Sőt még a befektetési döntéseiknél az ilyen befektetők azt is figyelembe veszik, hogy maga a befektetés etikus-e és társadalmilag „vállalható”-e. Ezt olyannyira komolyan veszik tőlünk nyugatabbra, hogy a „dowjones sustainsability index” mellett létezik egy ún. „Impact Investment” befektetési kategória, amely befektetőit már SRI betűszóval rövidítik. Azaz „social responsible investor” – hát ez fölöttébb szép dolog! Ilyet itthon még eddig sajnos nem láttam! De itthon ez miért nincs?
A MAGYAR MIKRO-VÁLASZ A „KÖZÉPKORBÓL”
Aztán pár nap múlva választ kaptam a kérdésre! Befutott egy régi kedves médiás barátom, aki lassan egy hónapja próbált egyeztetni időpontot velem. Karácsony, újév minden közbe jött. Aztán leültünk és nagy nehezen nekikezdett a mondanivalójának: ötölt hatolt, látszott csak nem meri elmondani… Majd nagy nehezen kinyögte, hogy igazából a felesége és ő 2 éve egy mély-szegénységben élő cigánycsaládot patronálnak. Először pénzt adtak nekik, de rájöttek, hogy ez nem vezet semmire. Aztán vettek nekik állatokat és „elvárták” tőlük, hogy az állatok hozadékát (pl. tojás, hús) eladják a fogyasztásuk felett. Sőt pesti barátaik és ők is elkezdtek tőlük élelmiszert vásárolni. A roma család egzisztenciálisan lábra állt és addig míg korábban mínusz fokokban nem volt tüzelőjük, most már sikerült gondolkozni a jövőjükről. Közösen kitalálták, hogy elmennek és földművelést tanulnak más gazdáktól. Most éppen ide készülnek. És azon gondolkoznak, hogy ennek van-e köze a startup világhoz? Ezt miként lehetne terjeszteni?
A barátom ilyesmikről faggatott – hát furcsa időutazásnak tűnt. Higtech projekteket keresek nap mint nap, például kvantumtechnológiától a biotechig és akkor jön valaki egy seed ötlettel, amely igazából az önfenntartás, a szegénység, és valahol a középkori társadalmi problémák körül mozog a modellje. És a barátom arról mesélt, hogy ez ma a vidéki Magyarországon mennyire fontos kérdés…
MIKRO-ÜGYEK, SEED KIHÍVÁS
Csodálattal hallgattam, hiszen ez igazából a pár napja meghallgatott SRI befektetőre egy mikro-példa volt itthonról. Valaki, aki mikro-befektetőként hitt abban, hogy a talpra állásra is érdemes mini-tőkét befektetni. Egy igazi jövőbeli seed-befektető, aki ha modelljét jól adaptálja akár képes egy mikroközösséget, majd egy falut vagy akár egy járást is talpra állítani. Ez pedig nem más, mint maga a Ries-féle LEAN modell! Igen, ezt javasoltam a barátomnak, hogy olvassa el a LEAN-modellt és gondolkozzon el rajta. Majd arra kértem, hogy vizsgáljuk meg a modellje kicsiben folytatható-e és lehet-e belőle mini-mozgalom. Amolyan „responsibilty investment” kezdeményezés – mert hiszek benne, hogy akár itthon is lehet ilyesmire mini-befektetőket találni. Ugye?
Jól gondolom? Izgalmas kihívás lehetne itthon is? Írjatok, ha más is nyitott ilyesmire, szívesen összekötöm őket.
(Fotók ismét a vintage gyűjteményemből. Címlapon Helmut Newton klasszik-fotója látható.)
Kivancsi lennek arra, hogy egy ilyen befekteto elott hogyan nez ki egy pitch. Erdekes az otlet.
Szia! Tök jó, hogy írtál erről, mert engem is foglalkoztat a probléma egy ideje, mivel világéletemben civileknek dolgoztam, és a civileknek is vannak olyan projektjeik, amiket vállalkozói szellemben kell menedzselni. Természetesen sokszor mások az arányok és a profit kivétele is „társadalmi haszonban” zajlik. Sajnos abszolút nem ismerek olyan csoportokat, akik próbálnának nyitni a social entrepreneurship irányába. Pedig lenne rá igény. És egy nagyon fontos hozadéka lehetne az ilyen befektetéseknek, hogy óriási mértékben megváltoztatnák a külföldi donorok és az állami támogatások világában rothadó civil szférát. Ugyanis most a „társadalmi célú vállalkozások” ugyanott keresik a befektetést, mint azok, akik valóban klasszikus civil projekteket próbálnak pénzelni. Szerintem, ha lenne erre nyitott befektetői réteg, nagymértékben megváltozna a helyzet és másféle projektek jöhetnének létre. Most az a szemlélet Magyarországon, hogy egy civil projekt finanszírozása és fenntartása a donor/állam/egyéni adományozók dolga. Ez hibás gondolkodás.
A roma családról szóló sztori az teljesen olyan, mint a Kiva (www.kiva.org). Ezt egyébként már beszéltem barátokkal, hogy el kellene hozni Magyarországra, de én és a haverjaim hiába vagyunk vállalkozó szelleműek, mégis valamiért kötöttünk ki a civil szférában… Ez magyarul azt jelenti, hogy maximum a munkaerőnket tudjuk befektetni egy ilyen projektbe, pénzünk nincsen, és nem is tudjuk, hogy kit kellene leszólítani, ha mondjuk szimplán csak lehetővé akarjuk tenni a micro loan felvételét hátrányos helyzetű, de vállalkozó kedvű embereknek.
Kösz, hogy kiönthettem a lelkem! :)
szia, ezek nagyon klassz dolgok. A közös tudás és ha beszélünk ilyesmiről, segítheti ezeknek az új trendeknek a kialakulását! Szerintem vannak itthon is erre fogékony befektetők, meccénások vagy üzleti angyalok. Csak életképes és „terndi” (márha lehet ilyet mondani itt…) projektek kellenek! Azaz előtte tenni is kell szerintem!
Amit én ismerek és szerintem abszolút ez a kategória _lett volna_, az az Átlátszó. Tematikus híroldalként indult, az alapítók szerették volna, ha az olvasók finanszírozzák, tehát végülis fizetnek a tartalomért (Flattr, PayPal stb. utalások révén, mint az amerikai Mother Jonesnál), de Magyarországon ez olyan szinten nem életképes, hogy ha most megnézed az oldalon, hogy miből tartják fenn, akkor kb. két-három nagy donorszervezetet találsz meg egy sor lelkes civilt. Pedig egy híroldal klasszikusan olyasmi, amiben megvan a lehetőség, hogy a piacról finanszírozza magát, a cél, hogy minél népszerűbb legyen, akkor is, ha a „unalmas” a tematikája, bár itt szerintem nem erről van szó. :) De végül egyszerűbb egy ilyen szervezetnek támogatásra pályázni, ami másfajta üzletvezetési szemléletet eredményez, akkor is, ha – mint jelen esetben – az a cél megmarad, hogy minél több emberhez akarják eljuttatni az információkat.
Erra a NESsT-re kíváncsi lennék, mert még sosem hallottam róluk, de a tanulmányuk alapján, úgy látom, hogy ugyanarra a következtetésre jutottak, mint én empirikus alapon: „A magyar környezetben két fő akadályát látták a sikeres társadalmi vállalkozásoknak: egyrészt a tőkehiányt, másrészt az üzleti készségek és ismeretek hiányát. A legtöbb szervezetnél szociális szakemberek dolgoznak, akiktől gyakran idegen a vállalkozói logika, a szektor pedig egyelőre nem elég vonzó az üzleti szakemberek számára.”
A ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni elv a vállalkozásfejlesztés és a szociálpolitika évtizedek óta ismert és alkalmazott elve. Magyarországon legutóbb a Hegedűs Zsuzsa-féle háziállatosztó akcióról lehetett olvasni, a sikerességéről eltérő véleményeket lehet olvasni.
http://www.origo.hu/itthon/20110927-riport-porcsalman-a-minden-gyerek-lakjon-jol-akciorol.html
Hasonló modellben működik a Mohammed Yunus által alapított mikrohitel program, ami eredményei elismeréséért Yunus 2006-ban Nobel díjat kapott. Megjegyzem, ezeket már az egyetemeken is tanítják, pl. a szegedi közgazdászképzésben.
Érdemes velük felvennetek a kapcsolatot Social entrepreneurship témában: Nesst
http://www.nesst.org/hungary/
Köszönjük Zsolt! Ha másoknak is tetszik a téma, írjatok (kommenteljetek) léci és akkor a SUU-n is fogunk vele foglalkozni (várhatóan ápr elején lesz a next)
Csak jelezzétek, hogy lássuk, fontos és sokakat érdekel.
A témába vág az Y Combinator új projektjéről szóló cikk:
http://venturebeat.com/2013/01/25/elite-silicon-valley-incubator-backs-its-first-nonprofit/
Kedves szerkesztők és olvasók!
A NESsT-nél dolgozom és csak most jutott el hozzánk ez a blogbejegyzés. Nagyon szívesen megosztjuk a társadalmi vállalkozásokkal kapcsolatos tapasztalatainkat, gondolatainkat valamilyen formában.