VAUV-feeling 1. rész: Singularity, a yuppie-tudás itthon!

A jövő csütörtöki underground előtt két nagy „vauv” érzés is elkapott. Egyik Bp és San Francisco viszonylatban, a másik Londonban (de ezt majd a 2. részben jön). Az első rész tehát a tegnapi Singularity University (SU) döntő backstage postja lesz! Lazulj be tehát egy kicsit! (és köss nyakkendőt!)

ELSŐ LÉPÉS: SZKEPTIKUSAN INDULT

Szóval már nem meglepetés, hogy a Szilícium völgy „think tank”-jaként az SU (nem SUU, az más!) vezetői szeretnek hozzánk járni. Rob Nail, CEO immár másodszor (vagy többedszer?) jár itt nálunk, de ősszel itt volt Salim Ismail az egyetem szellemi atyja is.

Szabó Csaba barátom anno nagy missziót vállalt magára, amikor két évvel ezelőtt idecsábította a Szilícium völgy közepében, a NASA központban székelő elit (lásd fizetős) egyetemet, amelyet a Cisco és a Google indított.

A CEE régióban mi vagyunk az első bázis, tavaly anno a SUU márciusi konferencián jelentették be az indulást és emlékszem akkor kicsit szkeptikusok voltak az amerikaiak a magyar patrónusok és a helyi esemény kapcsán. Nevezetesen amikor Rob Nail az Amcham, támogatást beszedő üzleti reggelijén bemutatta céljaikat és megkérdezte a tavaly jelenlévő csaknem 40-50 nagyvállalati vezetőt, hogy és „ha tetszik az ügy, akkor mivel támogatják a helyi szervezést?”, hát akkor ‘meganagy síri csend volt a válasz. Akkor senki nem emelte fel a kezét, hogy ad 10-20 ezer dollárnyi támogatást a jövőbe… Sőt talán semmi pénz nem jött össze! Így kénytelenek voltak a helyi szervezők saját pénzből (!!), barátok és ismerősök felajánlásaiból összeszedni a tavalyi első ösztöndíjra a szervezéshez és ösztöndíjhoz szükséges pénzt! Ez volt tavaly, szomorú volt! De elindult valami akkor!

MÁSODIK LÉPÉS: UGRUNK EGY NAGYOT!

És idénre mindez megváltozott! A héten ugyanis két nagy dolog történt. Azzal kezdődött, hogy szerdán immár hivatalosan is elindult a Budapest Bridge (lásd erről már korábban beszámoltunk, először nekünk nyilatkoztak róla – köszönjük!). A második pedig a SU versenyen történt. Már akkor gyanús volt a dolog, amikor bejelentették, hogy a tavalyi egy helyett idén két díjat, azaz 2 x 30 ezer dolláros ösztöndíjat is átadnak. Az egyiket a Centrál Fund és a Demján csoport, a másikat pedig a GE Health Care ajánlotta fel. Aztán teljesen elhűltem (pozitív értelemben), amikor a végén bejelentették, hogy Varga Zoltán befektető (lásd Centrál és Conors főnök) felajánlotta, hogy „látatlanban” a jövő évi díjra felajánl 15 ezer dollárt, a következő programra! És itt elindult valami!

(Videó az egyik nyertes, a NeoRobot magyar projekt bemutatkozójáról – büszke vagyok, mert ő az én régi projektem, felfedezettem! Szép volt Juhász Marci!! Hajrá NeoRobot!!!)

3. LÉPÉS: SIKERÜLT! SIKERÜLT! A BEFEKTETŐ NÉHA PIACOT IS ÉPÍT!

Istenkirály! Valami megindult itthon! Mert azt szoktam mondani haveri körben, hogy Magyarországon egyelőre 3 fajta befektető létezik itthon: (a) egyik, aki várja a „sült galambot” (= exit-et) bízva a saját tehetségében és fenomalitásában (sic!), (b) a másik, aki építi a piacot (pl. Primus létrehozta az iCatapultot, vagy DBH KoWerkeket épít a magunkfajta közösségi „hülyéknek”), (c) és azok, akik már előre befektetnek, patronálnak a jövőbe!

Anno Széchenyi is ettől lett korszakalkotó vagy a mostani nagy példaképem József nádor is tett anno a botanikai oktatásért vagy ahogy Széchenyi mellett támogatta az akadémiát. Szóval korunkban is élnek ilyen nagy volumenű emberek. És ezt el is mondtam utána Varga Zoltán patrónusnak az after fogadáson, aki szerényen helyre tette a dolgot… Szerinte ugyanis semmiféle „csodáról” nincs szó. Ez inkább egy tanulási folyamat szerinte. Például ő évek óta a szülőhelyén létrehozott egy matematikai oktatást segítő alapítványt, amelyre elmondása szerint évi minimális, millió forintot költ. Ebből viszont akár az Intel diákversenyét is megnyerő csapatok kerülnek ki – mesélte büszkén Zoltán. És ebből megtanulta azt, hogy kicsiben és ilyen ügyek támogatásával lehet igazi csodákat elérni! És erre az utóbbira büszke inkább, ha ezek a csodák kezdenek el működni!

Aztán megkérdeztem, hogy miért támogatja ennyire a SU-t? „Hát ez is egyszerű.”-  mondta. „Én pár hete voltam kint az executive képzésen a Singularity-n, San Francisco-ban, ahol reggel 8-tól este 10-ig hallgattuk az előadásokat a legmodernebb trendekről. Nem gondoltam, hogy a biotechnológia ennyire előre haladt, és nem tudtam egy csomó mindenről. Most sokkal jobban fogok tudni befektetni, és ezért a nyáron egy másik kollégámat, ősszel pedig egy harmadikat is küldjük az oktatásra.” –  mesélte Varga Zoltán. „Ez nálunk üzleti kérdés! Ez a jövő!” – mondta határozottan.

4. LÉPÉS: AZ INFLEKCIÓ MAGA, DE YUPPIE MÓDRA!

Szóval megindult a héten valami itthon is! Elértük, hogy a startup világ befektetői immár trendekben képesek látni, sőt akár képesek progresszív gondolatokat patrónusként támogatni. A piac átlépett egy inflekciós pontot. Igaz ez a pont egyelőre kissé Yuppie-sre sikeredett... Hiszen mint a SU döntőn megfigyeltem, mindenki mega-drága öltönyökben volt. Mindenki elegánsan feszengett. És próbálta komoly képpel megérteni-sőt átérezni mondjuk a szlovén kislány katasztrófa megelőző cuccát… Vagy a bolgár srác bele-belebotló előadását. Elegáns volt minden. Holott a startup eseményeken mindenki laza és hétköznapi. Itt minden ünnepélyes, elegáns, sőt steril volt. Talán azért, mert ebben a világba maga a belépő is 15-30 ezer dollárnál indul. (Ennyi egy „belépő” kurzus ára ugyanis kint a valley-ben…)

Mindez a „yuppie-ság” abból is látszik, hogy Szabó Csaba a magyar szervezést tavaly átadta egy az ingatlan szakmából érkezett csoportnak, akiknek vélhetően több pénzük és türelmük van a lokális patrónusokat kivárni. És ennek meg is látszott az eredménye: hiszen a projektek kissé habogtak, sokat hibáztak és mintha nem lettek volna rendesen felkészítve. Szakmailag. Tavaly ilyet nem tapasztaltunk. De a fogadás és a külcsíny persze rendben volt. A borok kellemesek voltak, a snack elegáns volt. Mindenki drága öltönyben volt, és mindez kissé furcsán is hatott a startup világ pulóverhez és lezserséghez, pizzához szokott világában… de ez mutatja is, hogy a Singulrity eszme nálunk inkább valami yuppie-s dologgá kezd alakulni, valami öltönyös, fogadásos és elitista világgá. Hiányoztak a döntőről a szokásos startup arcok. Nem voltak ott közösségi emberek, vagy más startup alapítók. Csak öltönyös politikusok, vagy multicéges emberek voltak ott, a megszeppent, de elegáns „értetségi öltönyben” feszítő versenyzők mellett…

A prezentációk felénél befutott Cséfalvay államtitkár + egy másik államtitkár (öltönyben nyakkendőben), mert ugye „mégsem kellene lemaradni a progressziókról”. Aztán leültek a közönségbe és el is mentek hamarosan. Aztán itt volt főmentorként Bojár Gábor, aki leadta a szokásos pitch-ét az egyetemről és a Graphi-sikerről (jaj!) és miután prezentált sietősen elrohant. Itt volt Benkő Vilmos, Amcham elnök is, igaz ő is korábban és kissé zord tekintettel távozott. Szóval mindenki tiszteletét tette, aki most elit-körben számít. Ilyen szinten nagyon is helyén volt minden, és ezzel nincs is semmi baj!

Sőt kellenek a startup világba az ilyen elitista rendezvények! Hiszen mutatja, hogy a közösségünkben elfér mindenki, azok is részt vehetnek, akik egyelőre egy esemény megszervezésével presztizst vagy tudást várnak (vagy vásárolnak?). Nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen ennek a világnak is lehetnek ilyen yuppie aspektusai!

5. LÉPÉS: A FOLYTATÁS

Szóval a hétnek ez volt az itthoni történése. A siker-hármak (Ustream-Prezi-LogmeIn) pár éves cégként eljutottak szintén a piac edukációs és patrónusi szintjéig! A Singularity hazai szervezői pedig bebizonyították, hogy a tudás lehet elitista műfaj itthon és végre akadnak igazi patrónusai is ennek a világnak. A tudás idehozatala pedig végre megindult. És ez nagyon fontos lépés, fontosabb mint befektetni, startup-ot építeni, vagy éppen vállalkozni. Ez magasabb szintű eszme, hiszen ha ez a tudás nem jön ide, akkor tényleg elestünk és gyerekeink egy balkáni, és elutasító társadalomban sínylődhetnek bármilyen akkori hatalom igájában (hűűű, ez lehet kissé túlzás volt?)

Szóval átléptünk valahová máshová! Drukkoljunk, hogy pár év múlva lássuk majd ennek az eredményét! Gratula a magyar SU-nak és gratula a Budapest Bridge-nek az ehhez szükséges első lépések megtételéért! Folytassuk közösen a tudás idehozását!

—

ÉS TÉNYLEG A  FOLYTATÁS KÖVETKEZIK (LÁSD 2. RÉSZ JÖN) !

Holnap a londoni élményeimmel folytatom, amelyet mega-dózisban a SU előtti napon, csütörtökön kaptam meg… szóval JÖN a londoni élémény beszámoló!