(Szubjektív) Hogyan nyertünk Zágrábban?

Szubjektív tudósítás a Zágrábban rendezett StartUp Saunáról, amelyből kiderül, hogyan jutott a nyertesek közé a magyar iLandGuide. A szerző Perényi András, az egyik alapító.

A Zágrábban megrendezett StartUp Sauna versenyen elért győzelmünkig vezető kalandos út valahol a múlt héten kezdődött. Szántó Péter jóbarátom, és egyben a cég tanácsadója küldte el nekem a regisztrációs linket az eseményhez, a határidő utolsó napján. Gondoltuk, miért is ne neveznénk, hiszen ez egy nagyon jó lehetőség számunkra a gyakorlásra is és a StartUp Sauna egy kiemelkedő ugródeszka a vállalkozások számára.

A StartUp Sauna egy finn non-profit accelerator, akik ugródeszkaként funkcionálnak a startup vállalkozások számára szerte Európában, valamint Oroszországban. Az általuk szervezett versenyek győztesei egy egy hónapos gyakorlati lehetőséget kapnak Finnországban, a cég központjában, ahol szakmai mentorok segítik a vállalkozások felvirágoztatását.

A jelentkezési lap kitöltése és épphogy határidőn belüli elküldése után másnap meg is kaptam a visszaigazoló emailt, miszerint bekerültünk a tíz szerencsés résztvevő közé! Ez egy igencsak jó kezdésnek bizonyult!:)
Ezzel egy időben tudatosult bennem, hogy az esemény helyszíne Zágráb lesz, az időpont pedig kedd! Amikor legközelebb ez a információ átfutott az agyamon, már…hétfő volt.:)

Hadd tegyek itt egy egészen kis kitérőt. A regisztráció közben eszembe jutott egy prezentáció, melyet a napokban láttam, és amely a személyes márka (pesonal branding) kiépítésének fontosságáról beszélt. Kiemelte a történetmesélés fontosságát, vagyis hogy akkor tudod a leghatékonyabban magadra vonni a hallgatóság figyelmét, és akkor marad számukra emlékezetes az előadásod, ha személyes vonatkozású történetet mesélsz el.

Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy erre fogom én is alapozni a prezentációmat, mivel a rendelkezésre álló három perc nem bizonyult túl sok időnek a cég részletes bemutatásához. Egy tipikus startupper a termék, a piac, a számok összefüggéséről beszélt volna, de én úgy éreztem helyt kell adni egy kis különcségnek ezúttal.

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem megfogalmazni az előadásom lehetséges alapjait, amikor is a hétvégén belebotlottam még némi inspirációba, egy rendkívül kedves gyerekkori emlékem formájában, mely egy poros doboz mélyén bújt meg, a ruhásszekrényem tetején. Egy igazi kalóztérkép! Kis textildarab, rajta az én kézzel készített rajzom egy sziget körvonalával, melyet életem első külföldi útja előtt készítettem. Visszagondolva ez egy igencsak „hasznos kis eszköz” volt azon a krétai nyaralásunkon, de nem gondoltam volna, hogy 24 évvel később Zágrábba is segít majd megtalálni a sikerhez vezető utat… :)

Végül a személyes márka témája, a kalóztérkép és Steve Jobbs híres Stanford-i beszéde adta meg a végső inspirációt, hogy összeálljon a mondandóm végleges formája.

Aztán egyszer csak hétfő reggel lett és a sűrű tennivalók közt villámcsapásként  ért a felismerés, hogy valahogy el kellene jutni Zágrábba, mivel kedden reggel 9-kor már bizony prezentálni kell! A vonat-menetrend megtekintése után világossá vált, hogy a napi egy járat, mely Budapestről Zágrábba megy két óra múlva indul.

Szívesen mondanám, hogy elértük, de nem így történt. Az ajtók szó szerint, az orrunk előtt csukódtak be. Hála Istennek édesanyám autója azonban kéznél volt, így a szemerkélő hóban útnak indultunk Zágráb irányába.

(Meg kell említenem, hogy ez enyhén szólva hazárdjáték volt, elég csak az egy héttel azelőtti váratlan mostoha időjárásra gondolni, mely miatt százak rekedtek az autóutakon, több órára a szakadó hóban).

Az egyetlen hátránya az autózásnak az volt, hogy az általunk előre kitalált „majd a vonaton megírjuk a prezentációt és lefoglaljuk a szállást” terv füstbe ment. Szóval amikor este 11 körül megérkeztünk Zágrábban, ötletünk sem volt, hogy hol fogjuk tölteni az éjszakát. Mivel nem találtunk semmiféle szálláshelyre utaló jelet az utcákon, megkérdeztem egy leányzót az utcán, aki készségesen felajánlotta hogy tartsunk vele. Persze hamarosan kiderült, hogy nem úgy értette, hanem a lakása melletti szállodába kalauzolt minket, de számunkra ez hatalmas segítség volt ezen a késői órán. Végül kényelembe helyeztük magunkat és nekiálltunk a prezentáción dolgozni.

Reggel a pár óra alvás után tiszta halottak voltunk, de pörgetett minket az adrenalin, itt már nem volt megállás! Ránk került a sor, kicsit izgulva kimentem a színpadra, előadtam a prezentációt a cégről és elmeséltem gyermeki énemben titkon megbúvó kartográfus rövidke történetét, amit az aprócska térkép zakóm zsebéből történő előhúzásával zártam. Elmondtam, hogyan váltak az utazásról való álmodozásaim, a titkos kincs megtalálásának vágya, végül évekkel később valósággá, a munkámmá, az életemmé.
A barátságos és nagyon nyitott közönségnek igazán tetszett a személyes márka, és az általam elmesél történet (hadd tanácsoljam mindenkinek ezt a módszert, aki valóba egy emlékezetes előadást szeretne tartani).
Az előadásokat a húsz perces személyes beszélgetések követték, egyenként a zsűritagokkal, ahol alkalom nyílt részletesen is bemutatni a vállalkozás hátterét.

Az eredményhirdetés valóban az elmúlt napok megkoronázása volt, az első helyezettek nevét egy hirtelen mozdulattal, minden körítés nélkül dobták fel a projektorra. NYERTÜNK! Az iLandGuide egyike lett a 3 nyertes csapatnak!

Azt nem mondhatnánk, hogy el sem hittük a győzelmet, hiszen a kemény munkánk gyümölcse, az elismerés igencsak jól esett. De mivel még soha nem indultunk semmiféle Startup megmérettetésen, ezért egyedül álló élmény volt számunkra!

Véleményem szerint a történet mesélés rendkívül hatásossá tette az egész prezentációt, de ha a siker kulcsát kellene definiálnom, az a mögöttünk álló tények, számok, és a meglévő franchise partnerek összessége, akik kézzel fogható bizonyítékai voltak az ötletünk sikerének, és a világszerte ismertté válás előfutárainak reméljük őket.