Innovációs Stratégia vita – 1. rész
A SUU nevében vitára bocsátom a startup szakmai véleményemet a Nemzeti Innovációs Stratégiáról. Felkért véleményezők többek között Dehelán Gábor és Südy István lesz (UPDATE: sajnos semmit sem írtak..), akikkel egy múlt heti NIH-konferencián már szóban elindítottuk a közös gondolkozást. Kérem, aki szeretne hosszabban hozzászólni, küldje ide: info@suu.hu
1 – INNOVÁCIÓ ÉS KFI STRATÉGIA VERSENYKÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSE
A Nemzeti Innovációs Stratégia tervezete (a továbbiakban NIS, letölthető ITT) értelmében az innováció, mint „kiemelten megtérülő befektetés” kell, hogy legyen, amelynek „3 prioritási tengely köré célszerű felépíteni”: „1. nemzetközileg versenyképes tudásbázisok” „2. hatékony tudás- és technológiai transzfer együttműködés” és ehhez csatlakozik megvalósítási szinten a „KFI-kereslet élénkítés” mellett a „startup ökoszisztéma kiteljesítése” (lásd idézetek a 23. oldalról)
Véleményünk szerint az NIS nem ad megfelelő megvalósítási iránymutatást és nem javasol megfelelő eszközrendszert arra nézve, hogy milyen eszközökkel lehet stimulálni az innováció befektetési megtérülését, illetve az ennek részeként kiteljesedő startup ökoszisztémát. A startup szempontjából ugyanis lényeges elem, hogy az innováció fejlődésével megvalósuljon annak piaci implementációja is, és ennek folyamatát az állam saját eszközeivel támogassa vagy stimulálja. Ez utóbbi állami szerep egyelőre hiányos, hiszen az állam jelenleg nem rendelkezik arra nézve stratégiával, hogy az innovációs területen belül a startup-ok és a felnövő fiatal nemzedékek miként kapjanak megfelelően piacképes vállalkozástani („entrepreneurship”) tudást, és miképpen tudjanak csatlakozni a nemzetközi piaci startup hálózatba és vérkeringésbe. Ugyan az utóbbi KKV-kra kitalált eszközrendszere adott (pl. HITA), de maga a megvalósítás – szerintünk startup szempontból – még közel sem megfelelő.
2 – A VERSENYKÉPESSÉG NÖVELÉSÉNEK STRATÉGIAI ELEMEI ÉS ESZKÖZEI A STARTUP VILÁGBAN
Amikor egy induló kisvállalkozás (lásd startup) K+F tevékenységet végez, akkor a nemzetközi startup világ paradigmája alapján próbál olyan K+F eredményt létrehozni, amely világszinten is versenyképes és képes nemzetközi piaci megjelenésre. Ennek során például startup versenyeken vesz részt, és termékét közösségi fórumokra viszi (pl. meetup), vagy éppen a startup ökoszisztéma üzleti angyalai vagy kockázati tőkései segítségével kíván fejlődni, kockázati tőke bevonása révén. Tehát a versenyképesség növeléséhez és a piaci fejlődéshez a startup világnak (1) egyedi tudáselemekre, továbbá (2) speciális nemzetközi piaci információra, majd megfelelő (3) piaci bevivő csatornákra van szüksége. Ezekből a tudáselemek (1-2) nemzetközileg kb. 2005 óta adottak, hiszen rengeteg startup módszertant oktató és propagáló nemzetközi bázisszervezet van (pl. Singularity University, vagy Founder Institute). Ezek tudását adaptálni kellene itthonra. A piaci bevivő csatornák (2) is kiépültek nemzetközileg, hiszen könnyen be lehet települni egy-egy inkubátorba, vagy co-working helyre, sőt újabban Entrepreneurship központok is létrejöttek Európában is!
Tehát a nemzetközi startup ökoszisztéma bevivő csatornái adottak és közismertek! Hazánknak csak ehhez kellene csatlakoznia megfelelő tudással, kapcsolati hálóval és az itteni ökoszisztémával. A hazai ökoszisztéma alapvető szereplői és elemei 2008 óta kialakultak hazánkban: vannak közösségi események (pl. SUU, Startup Weekend, Blind Investment stb), vannak inkubátorok (pl. KIBU, ValleyConnect, Colabs, SeedUp), vannak szakmai médiumok (pl. az Insider blog) és vannak közösségi irodák (pl. Loffice, theHub, KoWerk) stb. Az államnak tehát a már létrejött ökoszisztéma elvárásait, működését kellene vizsgálnia, majd megfelelően óvatos stratégiával beilleszkedni, úgy hogy azt segítse. A NIS stratégiának ennek stratégiai elemeit is javasolt lenne vizsgálni és tartalmaznia. Ellenkező esetben lemaradásunk a nemzetközi ekoszisztémától növekedhet és az állam ellentétes stratégia mentén támogathatja a startup-okat.
3 – A STARTUP ÖKOSZISZTÉMA ÁLLAMI SEGÍTÉSÉNEK ESZKÖZEI, AVAGY A FELZÁRKÓZÁS STRATÉGIA PONTJAI
Az előzőekben részleteztük a nemzetközi és hazai startup ökoszisztéma csatlakozásának fontosságát. De mire gondolunk amikor az állam szerepét keressük ebben? Például arra az állami szerepre, amely a makrogazdaságban is fontos. Tehát, hogy az állam az infrastruktúra létrehozásában vállaljon szerepet. Hiszen amíg egy térségben nincsenek megfelelő minőségű közutak, addig a gazdasági felzárkózás is akadozik. Ennek a felzárkózásnak pedig a startup világban két alapvető eleme van: (1) Az egyik az ún. „entrepreneurship” tudás megléte és alkalmazási képessége. Nevezetesen amíg hazánkban az egyetemről kikerülő fiatalok például nem kapnak megfelelő vállalkozástani tudást, addig maguktól nem lesznek képesek üzleti tervet, piaci megvalósítást tervezni és enélkül hátrányba kerülnek a nemzetközi startup társaikhoz képest. (Tapasztalataimról ITT írtam). Hazánkban a Kelet Közép Európai (CEE) országokhoz képest (Pl. Lengyelország) ugyanis elmaradt a startup világ alapvető tudását átadó „entrepreneurship” intézményesített oktatása. Ez 2010 óta csupán a nonprofit szférában és a startup közösségben tudáselem, maga az egyetemi oktatás nem foglalkozik vele! (Egyedül a CEU magán egyetemen van ilyen oktatás és a Corvinus Egyetem foglalkozik vállalkozástannal). Tehát támogatni kellene az egyetemeket, piaci oktatási és tudásbázis központokat, hogy a startup világ nemzetközileg már komoly tudományágát képviselő „entrepreneurship” átkerüljön a gyakorlati oktatásba és számos ilyen tudásátadó bázis jöhessen létre. (Lengyelországban például az önkormányzatoknál is foglalkoznak „entrepreneurship” oktatással!)
(2) A másik fontos felzárkózási és integrálódási elem a startup világban, a gyorsabb és hatékonyabb, nemzetközi piaci megjelenést hivatott intézményrendszer létrehozása. Ennek javasolt elemei és eszközrendszere: például ugyan a HITA támogatja a kisvállalkozásokat nemzetközi szakkiállításokon való részvételre, és megfelelő piaci tudásbázisokat ad, azonban ezt tovább kellene gondolni és erősíteni kellene. A kiállítások sikere esetében ugyanis a kisvállalkozás szeretne megjelenni az adott piaci térségben, amelyre már nincs megfelelő támogatás és háttérrendszer. Például a HITA bázisa Londonban nem tud helyet biztosítani a kisvállalkozásnak, a munkatársak nem értik a startup-ok igényét. Például a Szilícium völgyben nincs magyar jelenlét, de mind a cseh, mind a román, mind a lengyel állam jelen van a Szilícium völgyben piaci bázissal! Maga az államigazgatási szisztéma nincs felkészülve arra a piaci igényre, hogy egy kisvállalkozás minimális bázissal elindulhasson egy piacilag fontos térségben (pl. San Francisco-ban a Szilícium völgy vagy New York-ban a Silicon Alley). Ha ebben nem zárkózunk fel, akkor lemaradunk a CEE térségtől a startup világban. Javaslatunk, hogy a stratégia térjen ki ezen felzárkózási pontok megvalósításának igényére és szükségességére is!
4 – GAZDASÁGÉLÉNKÍTÉS A KISVÁLLALKOZÁSI SZEKTOR RÉVÉN
Végül a NIS szerint (a nagyvállalati szektor mellett) jobbára a KKV-k képezik az innováció fejlődés egyik fő szereplőjét. Javasoljuk, hogy legyen kiemelten kimondva a kisvállalkozások gazdaságélénkítésben betöltött szerepe, nevesüljön kiemeltebb formában a startup-ok fontossága.
Indoklás: (1) Egyrészt a startup világ önmagában és önfejlődés révén dinamizálja a gazdaságot. Így fejlődött ki a Szilícium völgyben, és jelenleg így terjed a világon. Ez egy olyan terület, amelybe az államnak nem szabad beavatkoznia, hiszen a piac működése hatékony nélküle. Nevezetesen az állam lehetőleg ne írjon ki piactorzító pályázatokat, hanem csak az ökoszisztéma azon inflekciós pontjain vállaljon szerepet, amelyek az 1-e pontban elemzett tudást és a nemzetközi csatorna kiépítését hivatottak stimulálni. Ezek intézményei: egyetemi szféra, egyéb oktatási intézmények, közösségi rendezvények, inkubációs és akcelerációs platformok, spinn-off intézmények, nemzetközi startup bázisintézmények. Ezeket a pontokat kell támogatnia és nem az adott mikrovállalkozást vagy startup-ot direktben. (Erről részletesen megírtuk véleményünket ITT-1 és ITT-2)
(2) Másrészt az állam ne magát az ökoszisztémát akarja „felügyelni és irányítani”, hanem a fenti eszközökkel támogassa annak háttérrendszerét, tudását és azokat az elemeket, amelyek magát az ökoszisztémát segítik. Segítse, és ne befolyásolja! Támogassa a fejlődést! Lásd erről – szerintünk hibásan – a NIS tervezet ezt írja a 45. old. 6. pontban: „A startup ökoszisztéma építésének felügyelet és irányítása”. Tehát ez az ökoszisztémára nézve káros és a gazdaságélénkítéssel szembe menő beavatkozást jelent. Javasoljuk a stratégiából történő kivételét és helyette az előzőekben.
A BME is foglalkozik entrepreneurshippel, nyilván lehet fejleszteni, bővíteni, de van törekvés erre: http://www.vallalkozz.bme.hu/index.html és http://www.tti.bme.hu/ .
Továbbá a SOTÉ-n is: http://semmelweisinnovations.com/?page_id=287
„Egyrészt a startup világ önmagában és önfejlődés révén dinamizálja a gazdaságot. Így fejlődött ki a Szilícium völgyben, és jelenleg így terjed a világon. Ez egy olyan terület, amelybe az államnak nem szabad beavatkoznia, hiszen a piac működése hatékony nélküle.”
Kár, hogy ez nem így van. Az ötvenes években állami megrendelések pumpálták a Szilícium völgyet:
http://steveblank.com/2009/12/14/department-of-irony/
De ugye a Silicon Valleyben sem minden céget a CIA finanszírozott.
És mi itt pont az utóbbiakról beszélünk.
Hazai hasonlattal: nem az érdekel minket, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat milyen pénzből jött-e létre. Hanem az, hogy az Illés, a Metró az Omega és a Hungária hogyan tudott piacra kerülni.
Nem, de létrejött egy világszínvonalú fejlesztőgárda. Kérdés, van-e ilyen itthon? Olyan, ami nem csak bérmunkára képes, hanem termékek létrehozására. Vannak ilyen emberek, de nem elegen, én azt látom.
Sokan pedig inkább választják a nagyvállalati langyosvizet, ami „biztos” megélhetést nyújt. Persze, biztosat, amíg el nem viszik a projektet Indiába.
Én úgy tapasztalom, hogy egy jó projekthez bármikor lehet itthon megfelelő kulcsembereket találni, vagy kinevelni.
Egy jó szakembert még egy multi fejlesztőrészlegéből is ki lehet robbantani, ha izgalmas, önálló fejlesztési feladattal kínálod meg.
Tehát a megfelelő gárdát semmi pillanat alatt össze lehetne hozni.
–
A gond csak ott van, amikor a valóságtól elrugaszkodott kockázati tőkekezelő közli veled, hogy előbb hozz össze egy világszínvonalú gárdát, és akkor majd hajlandók lesznek szóbaállni veled.
–
Egy világszínvonalú gárdát azonban csak egy olyan nagy cég tud saját erőből összehozni, akinek már semmi szüksége sincs kockázati befektetőre.
Egy startup csak akkor tud világszínvonalú gárdát összeszedni, ha a projekt költségkerete már tisztázott.
Vagyis akkor, amikor a finanszírozó már eldöntötte, hogy mennyi pénzt rak bele a projektbe.
–
Az innovációról szónokló kockázati befektetőknek viszont eszük ágában sincs az innovációba kockázati alapon befektetni.
Ők nem innovációk, hanem csak cégek finanszírozásában gondolkodnak.
Vagyis semmiben sem különböznek a többi cégfelvásárlótól.
Ez itt a probléma.
A véleményem röviden:
Elképesztő, hogy az innováció és a startup abszolút gyakorlatias jelentését hogyan lehet ennyire átideologizálni és elmaszatolni. Nyilvánvaló, hogy aki így áll hozzá ezekhez a kérdésekhez, annak esze ágában sincs az innovációt vagy a startupokat előnyösebb helyzetbe hozni. Vagy ha vannak ilyen szándékai, akkor halovány szellentése sincs arról, amiről beszél.
A véleményem hosszabban:
Az innováció és a startup tulajdonképpen ugyanarról szól: létrehozni és piacra vinni valamit, ami még eddig nem volt.
De a nemlétező termékekről és a még nem befutott cégekről senki sem tudja felelősen megállapítani, hogy támogatásra érdemesek.
Amikor tehát az innováció és a startup segítéséről beszélünk, akkor nem támogatásról, hanem az új termékek és új cégek létrehozásának és felfuttatását AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK elhárításával kéne foglalkoznunk.
Az innováció és a startup ugyanis az esetek túlnyomó részében a durván vállakozásellenes környezet miatt szokott elbukni. Aki tehát úgy képzeli, hogy a vállakozásellenes hazai gazdasági környezet érintetlenül hagyása mellett képes lesz az innováció és a startupok tömeges felfuttatására, az nem tudja, hogy miről beszél.
Amikor tehát az innováció és a startup támogatásáról beszélünk, akkor elsősorban azoknak az értelmetlen terheknek és nehezítő körülményeknek az eltakarításával kell foglalkoznunk, amelyek az induló, rendszeres bevétel nélküli vállakozások kudarcát, ellehetetlenülését eredményezhetik.
Magyarul: nem az innovációra és a startupra kell nyakatekert támogatási programot kiagyalni, hanem ÁLTALÁBAN a vállalkozásellenes hazai környezeten kell változtatni. Hiszen a Silicon Valley sem azért jött létre, mert az amerikai kormány támogatta a garázsépítést.
A legfontosabb teendők – címszavak szintjén – a következők volnának:
1. Az adórendszer és a vállalati adminisztráció drasztikus egyszerűsítése (abszurdum például, hogy a bérhez kapcsolódó közterheket nem lehet egy tételbe összevonni, és egy összegben befizetni)
2. A vállalati nyereségadó (a cégben hagyott nyereség) adójának megszüntetése (a cégben hagyott nyereség nem jövedelem, hiszen a jövőbeli veszteség simán elviheti. Tehát teljesen jogtalan az adóztatása).
3. Az adóelőlegek és a visszaigényelhető adók megszüntetése (iszonyatosan rontja a likviditást).
Az adóelőleg jogtalan, a visszaigényelhető ÁFA helyett pedig fogyasztói adót kell használni.
4. A közhasznú adatok (jogszabályok, rendeletek, szabványok, hatósági előírások és eljárások) ingyenes, szabad hozzáférési lehetősége (jelenleg egy iparág szabványainak beszerzése akár tízmilliós összeg is lehet).
5. A forintárfolyam euróhoz horgonyzása (a magyar cégek versenyképességét leginkább a forint árfolyambizonytalansága és a bankok által emiatt minden hazai hitelfelvevő esetében felszámolt magas törlesztési kockázat felára rontja).
6. A K&F pályázatokban nem a céget és a tevékenységet, hanem a kitűzött célt kell mérlegelni és díjazni.
A startup képes lehet egy nagy K&F projekt finanszírozási hátterének megszervezésére, de sohasem lesz képes olyan referenciákat adni, hogy egy pályázatban ezt megelőlegezhessék neki.
Tehát nem előrefizetéssel kell őt támogatni, hanem csak azt kell neki garantálni, hogy a K&F célkitűzés megvalósulása esetén mekkora díjat kap. Így a startup a díjból kifizetheti a kockázati befektetőt, és esetleg még a folytatáshoz is marad pénze.
Így a kockázat a startupé, a pályáztató szervezet pedig mentesül attól, hogy a pályázó szakmai alkalmasságát megítélje.
Nos, hát „röviden” kb. ennyi :-)
szervusztok, köszönöm az érdemi hozzászólásokat és főleg a linkeket! Ez alapján a későbbi vitairatot pontosítjuk majd. — Rumatanak válaszaim:
1 – A startup fogalma azért jelentősen eltérő az innovációétól… jelenleg több párhuzamos paradigma mentén határozzák meg. Nem egyszerűen azt jelenti, h „újat létrehozni”… Erről talán később majd írok részletesen, egyre többen kérdezik. (Legutóbb az Amcham egyik szemináriumán adtam elő és ott is ez volt a kérdés..)
2 – Kérdésem: azt írod, hogy az innováció feladata „piacra vinni” az újat. Nos akkor a K+F-et hová sorolod? Pedig a K+F-et is az innováció részeként definiálják. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a K+F a piacra vitelről szól… itt ellentmondást látok! Azaz a startup és innováció fogalmára ez túlzott egyszerűsítés, amit írsz – szerintem.
3 – Nagyon egyetértek, hogy először az erősen vállalkozás ellenes légkörön kell változtatni itthon! Igen, igen!! Ez jó lenne valóban! De ez részben kritikai elem, amelyet egyrészt nehéz egy állami startégiában visszaolvasni (hiszen ezzel pont a saját irányvonalukat kritizálnák a létrehozók…) Másrészt lehet, hogy ez messze túlmutat a NIS keretein, nem? Ez jelentős társadalmi kritikát is tartalmaz, amely feloldásához talán kevés egy NIS, nem? Mondjuk azt a részét szerintem érdemes lehet bevinni a gondolatodnak, hogy ebből mi az a minimál scope, amivel a startup-ok érdekében el lehetne indulni. Mert ha csak mikroszinten indítja el a politika, és csak a mikrovállalkozások esetében, már az is nagy lépés lenne!! Izgalmas felvetés, köszönjük!
Köszönöm, várom a többi véleményt is!! (kb. 4-5 óránként frissül a komment, azaz később mennek ki az első hozzászólók kommentjei)
Szervusz Prospero, köszi a választ.
–
1. Az innováció és a startup nyilván két, egymástól független dimenzió – az egyik a termékre, a másik a vállakozásra vonatkozik. Általános értelemben viszont a saját területén mindkettő „valami új, eddig nem létező dolog létrehozása” értelemben használatos.
És mindkettőre igaz, hogy csak egy kezdeti, átmeneti szakaszt jelent, amin a vállakozás a lehető leghamarabb túl akar jutni.
–
2. Innovációnak azt nevezném, ha valami újszerű terméket sikerül a piacra vinni.
Tehát a K&F az innovációnak csak egy része. A szakmai része.
Startupnak pedig azt nevezzük, ha egy új cégnek sikerül a piacon megjelennie.
–
Itt az „új dolog piacravitele” mint motívum azért lényeges, mert sem a termék, sem a cég sikere nem garantálható pusztán attól, hogy megjelenik a piacon.
Tehát aki egy innovációt vagy egy startupot támogat, az ezzel mindenképpen jelentős kockázatot vállal.
Ez pedig véleményem szerint kizárja az állami támogatást.
Ezért (is) nincs értelme az innovációs tevékenység vagy a startup cég állami támogatásáról gondolkodni.
Csak az innovációs eredmény díjazásának és a vállakozási környezet javításának van értelme, mivel ezek a döntéshozó részéről nem igényelnek szakmai vagy üzleti kockázatvállalást.
–
3. A minimal scope.
Igen, lehetne ilyen is.
Mint tudjuk, az innovációs tevékenység és a startup cég életében egyaránt az induló befektetés megtérülésének módja és időpontja a kritikus kérdés.
Ha egy újszerű, kiemelkedően versenyképes termék létrehozása és piacra vitele a cél, akkor ez a megtérülés a termékhez kapcsolódó K&F ráfordítások megtérülését jelenti.
Ez pedig célszerűen megfogalmazott K&F pályázatokkal EU-konform módon megvalósítható volna.
–
Ha az NFÜ olyan K&F pályázatokat írna ki, ahol nem a tevékenység finanszírozása, hanem csak a megvalósult K&F eredmény utólagos díjazása volna a cél, akkor a pályázó siker esetén olyan összegű díjat kaphatna, ami az általa kockázati finanszírozásban végrehajtott projekt összes költségét (beleértve a finanszírozó nyereségét is!) fedezni tudná.
Így az NFÜ mentesülhetne a pályázó alkalmasságának és a projekt megvalósíthatóságának megítélésének kockázatától és felelősségétől, a pályázó pedig mentesülne a közbeszerzés és a tételes elszámolás terheitől.
–
Egy ilyen K&F pályázati konstrukció valódi megoldást nyújthatna az innovációs folyamat és a startup lét legszűkebb keresztmetszetére: a prototípus kifejlesztésének finanszírozására.
Igen, ez jó lenne, ha lennének ilyen K+F pályázatok… de jelenleg éppen nem a hosszabbtávú gondolkodás dominál. Lásd korábban megírtam itt: https://insiderblog.hu/hazai-palya/2012/10/01/balti250m/
De itt úgy látom, ha a startup szakma hallatja hangját és az ilyen ötletek, vélemények bekerülnek a köztudatba, akkor bizony lehetnek ilyen kiírások. Én most 2 nagyobb állami pályázat kiírásában segítek, és talán ott már jobb lesz a helyzet. De kell, hogy minél több oldalról és minél erősebb érvényérvényesítés révén kerüljenek be a szempontjaink.
Az innováció és a startup a vállakozási tevékenység legnagyobb kockázatú része. Tehát józan ésszel nem képzelhető el, hogy ezt az állam anyagilag korrupciómentesen gazdaságilag támogatni tudná.
De ez nem is lehet cél, mivel a piaci kockázatvállalás nem az állam, hanem a vállakozói szféra területe.
–
Az innováció és a startup pont az a vállakozási fázis, amin az adott vállalkozás a lehető leghamarabb túl akar jutni.
Tehát nincs is értelme külön kezelni ezt a vállakozási fázist, vagy ennek a fázisnak a támogatását.
Csak arra van lehetőség, hogy a gazdasági környezetet vállakozásbaráttá tegyük, és így a vállakozások kockázatviselő képességét és versenyképességét növeljük.
És csak arra van lehetőség, hogy a társadalom számára hasznosnak ítélt K&F eredményeket utólag piaci áron díjazzuk.
Rumata, a világtrendek nem azt mutatják, h „nincs értelme a startup létet külön kezelni”… pont fordítva zajlik most a világban. Az a fogalom nem létezik, h KKV. Maga a Google, és FB is startupnak mondja magát. Pedig nem KKV-k! A startup terület a gazdaságélénkítés legmodernebb irányzata mindenhol a fejlett világban, amolyan gazdasági dinamizáló tényezőként alkalmazzák az itt kialakított piaci módszertanokat… már az USA kormány is részletesen foglalkozik ezzel, majd egyszer kiteszem anno, amit a Singularity-tól kaptunk ilyen témában… Tehát van értelme a startup-féle elkülönítésnek
Kedves Prospero, attól még, hogy valami világszerte divat, még lehet értelmetlen.
Azon pedig erősen meglepődnék, ha bárhol a világon állami startup rogramokkal jelentősen lehetett volna dinamizálni a gazdaságot.
A vállakozásbarát gazdaságokban külön állami program nélkül is van dinamizmus.
A vállakozásellenes gazdaságokban viszont a startupok támogatása nem fog jelentős hatást gyakorolni a gazdaságra.
Az utóbbi helyeken ugyanis – ahogy nálunk is – csak a kivételes elbánás alá eső nagyvállalatok fognak jól működni.
–
A startupot tehát nem különválasztani kell, hanem figyelembe kell venni.
Ha például még egy néhány fős kft könyvelése is olyan bonyolult, amit csak külső könyvelő céggel lehet jól csinálni, akkor nem az a megoldás, hogy a startupoknak külön egyszerűsített könyvelési rendszert vezetünk be.
Hanem az a megoldás, hogy minimális szintre csökkentjük a vállakozások adminisztrációs terheit. Mindenkiét.
–
Hogy a startup ne a kivételes helyzete miatt működjön hatékonyan, hanem azért, mert nincsenek értelmetlen adminisztrációs terhek a rendszerben.
Rumata, azzal maximálisan egyet értek, hogy a vállalkozás ellenes környezeten váltzotatni kell! Igen, de ez politikai feladat.
A startup világhoz viszont nem lehet nem csatlakozni. Ennek struccpolitikája a következő nemzedékeknek fog jelentős piaci hátrányt okozni. Ebből az aspektusból nézve, bizony komolyan foglalkozni kell a nemzetközi trendekkel! Hidd el nekem egész Kelet Közép Európa ennek lázában ég! Talán egyedül Romániából hallottam hasonló nehézségekről, mint amivel itthon szembesülünk…
Kedves Prospero, ha semmi olyannal nem foglalkozunk, ami politika, akkor csak a Taubert kolléga által emlegetett köldöknézés marad.
A vállakozásellenes gazdasági környezet pedig pont abban testesül meg, hogy még a legegyszerűbb gazdasági kérdéseket is politikai kérdésként próbáljuk kezelni.
–
A „startup világgal” pedig nem volna semmi bajom, ha nem érezném úgy, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Azzal nincs semmi gond, hogy a jövőbeli Google és Facebook létrehozóit magyarnak próbáljuk álmodni.
A gond azzal van, amikor valaki abból indul ki, hogy a magyar gazdaságot egy magyar Google fogja felvirágoztatni.
A magyar népességben ugyanis a szoftveresek elenyésző arányt képviselnek. Ha tehát a Google sikermodelljétől várjuk a magyar gazdaság felvirágoztatását, akkor a lakosság 99,999%-a éhen fog halni, vagy ki fog vándorolni.
–
A totális céltévesztésére jó példa a magyar Jeremy projekt, ami nagy ívben kikerüli azokat a startup projekteket, amelyekben a „startup”-ot valóban szó szerint kéne érteni.
Egy valódi csúcstechnológiás startup számára a Jeremy magyar befektetéskezelői csörgősipkás bohócok, a már siker küszöbén levő kisvállakozások számára pedig csupán vérszívó piócák.
Tehát kizárt, hogy az ő jóvoltukból virágozna fel a magyar gazdaság.
–
–
Alapvető koncepcióbeli hiba – pótcselekvés – a tudásbázis/tudástranszfer/hasznosító „munkamegosztás”, és az abból levezetett állami feladatok.
A startupok ugyanis a valóságban soha nem rendelkeznek annyi pénzzel, hogy készen vásároljanak tudást vagy technológiát. Ezt legfeljebb a multik csinálják, de ők is csak ritkán.
Az új termékek kifejlesztésére vállakozó startupok a saját erőből való önálló fejlesztést szokták választani.
Az az elképzelés tehát, hogy a startupokat az állami tőgyön lógó tudásbázis egyetemek fogják versenyképes termékek létrehozásához szükséges kész tudással és technológiával ellátni, csúf mellényúlás.
Az egyetemeknek nem az ipari kutatásra, hanem a minél több jó szakember képzésére kéne koncentrálniuk, mert lassan már minden olyan szakemberből hiány van, ami egy hi-tech startuphoz szükséges volna (de ugye szerinted már ez is politika, tehát ne foglakozzunk vele).
–
Vagyis visszatértünk a kiindulóponthoz.
Az államnak azzal kéne foglakoznia, ami a dolga: monetáris politikával, adórendszerrel, társadalombiztosítási rendszerrel, szakemberképzéssel, K&F támogatással, közérdekű adatok szolgáltatásával.
Ezeket kéne jól csinálnia.
A csúcstechnológiás startupokra viszont az állam nyugodtan rábízhatja, hogy hogyan vállakozzanak.
És azt is rájuk bízhatja, hogy honnan veszik ehhez a tudást és a technológiát.
–
Ha az állam olyan helyzetet teremt, hogy érdemes vállakozni ebben az országban, akkor biztos vállakozni fognak.
Most nem igazán van ilyen helyzet.
nem tudom… de ezzel köldök nézegetős gumicsont rágással, ki, miben jut előre… szomorú amikor azt magyarázzuk, mit, hogyan, miért nem…
.
Tisztelt PROSPERO Úr !
Szeretnék Önnel kapcsolatba lépni, de nem egyszerű a helyzet.
Mostanában Miskolc ki van emelve, de én nem találtam eddig pozitívumot. Talán a nagy lépésre fel kell jobban készülni. Azután csak lesz eredmény. Várom válaszát – titkos aláírás : ……. ..l
kedves Pál! a postban megadott info@suu.hu címen el tud érni.
Kedves Rumata, a sztereotípia, hasznos dolog, hisz anélkül, gyakorlatilag, percek alatt megzavarodnánk… Az előítélet, egy ennyire sznob környezetben – ami stílust illet – nem tudom mennyire elfogadott…
Tudom, hogy nem a hvg.hu-n vagyok, mert sokkal inkább egy kosztümös filmben érzem magam. ;)
Kedves István,
sikerült annyira tapintatosan fogalmaznia, hogy igazából nem is tudom, mire gondolt.
De biztosan igaza van… :-)
–
Amikor innnovációs stratégiáról beszélünk, akkor igazából csak két témakörről van értelme szót ejteni:
1. Az innovációt akadályozó gazdasági környezetről
2. Az innovációt kontraszelektáló K&F pályázatokról
És bőven van mit beszélni róla, mivel mindkét területen katasztrofálisan rossz a helyzet.
–
Ehhez képest a „Nemzeti Innovációs Stratégia” című anyag azt a hatást próbálja kelteni, mintha a fentiekkel semmi gond nem volna, hanem csupán arra volna szükség, hogy a kormányzat „megszervezze” az innovációt.
Mert akkor majd lesz.
Meg kéne már végre szabadulni attól a súlyos szereptévesztéstől, hogy a kormányzat akarja a gazdaságot megtanítani a vállakozásra és az innovációra.
Mert ebből csak meddő szócséplés és pótcselekvés lesz.
–
Fel kéne már végre fogni, hogy a kormányzat maximum annyit tehet, hogy NE AKADÁLYOZZA a vállakozást és az innovációt.
És akkor rögtön kiderül, hogy KONKRÉTAN mennyi mindent tehetne a kormányzat a gazdaság, a vállakozás és az innováció fellendítéséért.
.
Tisztelt INSIDER Blog !
Szeretném bemutatni, hogy milyen a valós helyzet :
Egyesek nem tudják az illemet, mint Pásztor Csaba úr : NEM OLVASTA , tehát törölte az alábbi üzenetet 2012.11.14 dátummal. Hasonló cipőben járnak mások is. Mi lehetne a következő lépés, azt most még nem tudom :
.
Tisztelt Eminnov !
Talán Önök innovációhoz támogatást tudnak adni, azért keresek kapcsolatot.
Tulajdonképpen bonyolultabb a helyzet, minthogy az az első pillanatban látszik. Egy találmány életbeléptetéséhez aránylag sok energiára van szükség. Ha viszont a határon keresztül történik valami, akkor az fölöttébb döcögős is szokott lenni.
Szlovákia egyes szakemberei csodálkoznak is, ha valaki egyenesen anyagi előnyöket remél egy találmánytól. Ott nehéz haladást elérni, ahol nagyok az akadályok. Sok az olyan cég, ahol mind külföldi a gazda és a berendezésre nem szokványos szemmel van tekintve. Ha viszont nagyobb lenne az elvártnál a változás, akkor reménytelennek tűnhet minden próbálkozás is a találmányok terén.
Van még egy nagy probléma is. A probléma lényege a tankönyvek körül van. Egyes tankönyvekben elég evidencia az, hogy egypár megfogalmazás kétesre sikeredett. Más tankönyvek legalább a leglátványosabb, kis és közepes hibát sikeresen tudják lerendezni. Az iskola viszont majdnem mindig ellenállást tanúsít.
Valójában akkor, ha valamilyen olyan hibát kell helyrehozni, amit az iskola hoz létre, akkor úgy tűnhet, hogy jól tud működni egy találmányokat értékesítő vállalkozás. Igazából csalóka a képlet, mert nem szerencsés valamit négy
lépésben is meglépni, ha az egy-két lépésben is elérhető lenne. A tankönyvek ügyét nagyon nem akarja senki se rendbe tenni, mert van egy hatalmas konzervativizmus. A gondolat, az elv pedig manapság keveset számít.
Nemsokára lenne Pakson egy szimpózium az atomenergetika problémáiról. Az iskolai tankönyvek eléggé vegyes képet mutatnak, tahát a zűrzavar magasabb szinten lehet, mint a többi technikai-technológiai területen. Szeretnék elmenni oda, de az illető Magyar Nukleáris Társaság elzárkózik a kritikusok elől. Az OAH is mossa kezetit, de még az ELTE Budapest is valami végett neheztel. Talán a BME és a Miskolci Egyetem tudna valamit lépni, de nagyobb sikerre nem nagyon lehet számítani, mert még nem tud senki sem valamilyen pénzügyi megoldást elképzelni.
Nem egyszerű problémákról van szó és az EMMI is a csodára vár.
Maradok tisztelettel, várom becses válaszukat.
Üdvözlettel
Aláírás
.